„Ezért kérlek, becsüld meg őt, a vén Európát, a gyönyörű szakállas nőt ”

Két héttel az EP-választások előtt szavaztak egy nagyot Európa népei.

De: ezek után, női identitásra átváltva, mégis megőrizni a szakállat, méghozzá hatalmas szakállat az arcon, ez rémisztő. Ez lenne a hegeli tagadás tagadása, amiből valamilyen új minőség jönne elő? Aligha: ez a fordulat a semmi, az üresség, a teljes káosz megjelenése. De persze ez tudatos és átgondolt káoszteremtés. Ez a rothadás kultúrája, ez Európa vége.

Ugyanis értsük meg jól: a nemiidentitás-váltásnak elvileg lehetnek indokolható okai. De ha valaki nővé avanzsál át, és mégis megőrzi a szakállát, annak az az üzenete Európa számára, hogy a két ősi nem, Ádám és Éva nemének szétválasztása értelmét vesztette. Nincsenek többé nemek, mindenki úgy mászkál, jön-megy a két nem között, zavarosan válogatva ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, ahogyan csak akar. Ez az igazi szabadság, amikor megszabadulunk a bibliai értelemben vett két nem bilincsétől! Ez a beteljesült szabadság! – hirdeti nekünk Európa szombati fő színpadán Thomas-Chonchita Neuwirth-Wurst. Igen, ez a beteljesült és végső szabadság. Úgy nevezik: a halál szabadsága.

Ez az osztrák ember egyszerűen a szemünkbe hazudik. Azt mutatja nekünk tükör által már nem is olyan homályosan, hogy ti, európaiak, már mindent bevesztek, mindent elhisztek, ami más, mint ami ti voltatok évszázadok óta, a római és a görög kultúrán, a keresztény értékeken és erkölcsön felnevelkedve. Elhittétek és benyeltétek a liberálisok toleranciakultuszát, s nem vettétek észre, hogy a másság eltűrése helyett már réges-régen a másságot helyeztétek a normális, európai és keresztény normák helyébe, a másság lett a norma, s a normalitás lett a másság. Így vesztitek el, európaiak, lassan de biztosan, saját identitásotokat, gyökereiteket, hiteteket, ősidőkbe nyúló normális szexuális identitásotokat – mely a faj fenntartásának alapja –, egyszóval mindeneteket.

Észrevették, mit kiáltott a nézők felé és Európa kameráiba az osztrák énekes, amikor átvette a díjat? Valami ilyesmit: „Minket nem állít meg senki!” (Kiket is?)

És itt van a legnagyobb veszély, hiába próbálják liberális internetírók úgy beállítani a dalfesztivált, hogy annak nincs semmi jelentősége, buli az egész, nevessünk. Ez megint félrevezetés: a dalfesztiválra egyre inkább figyelnek az emberek. Innen vesznek mintákat. Külső és belső mintákat is. Nem csodálkoznék, ha a következő hónapokban szakállas hölgyek jelennének meg Európa különféle nyilvános terein. Biztos, hogy ez pusztán „jó buli”?

(Ma reggel olvasom, hogy Kolbász Conchitának már gratulált az osztrák elnök és a kancellár is. Ugye még reménykedhetem, hogy Obama és a pápa nem teszi ezt?)

(Arról már említést sem érdemes tenni, hogy a köztévében a fesztivál előtt egy kávézóba kapcsoltak, ahol elvileg Kállay-Saunders Andrásnak szurkoló csapat gyűlt össze, ám egy barom széles vigyor közepette a riporter mögé állva Wurst nevét mutatta fel. Hát igen, nagy az Isten állatkertje )

Nem tudom, hogy vannak vele, de én nehezen bírtam nézni Wurstot, mert egyfajta undorérzet és hányinger fogott el. Éppen azért, mert ez nem egy szimpla transzvesztita fellépés volt, kedves, mókás geg, amit PC módon imádni kell, hanem mindenki átverése és megalázása. Kegyetlen lenne, ha ezt nem vennénk észre!

Szóval öreglány-öregfiú, ne szívass minket, s főleg hagyjál minket a hülyeségeiddel! Még nem tiéd Európa, s ha a második helyezett, kellemes holland párosra vagy a svéd hölgyre gondolok, van még remény.

Egyébként pedig szívből gratulálok Kállay-Saunders Andrásnak, akinek rendben van az identitása. Kitűnő volt, András!