A 2012-es költségvetés tervezete alapján a kormány véglegesen megszünteti a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (KITA) alapszerű működését, és teljesen felrúgja a vállalkozások és az állam 2003-ban kötött megállapodását, melyek alapján az állam és a kutatás-fejlesztést nem végző közepes és nagyvállalkozások közösen finanszíroznák a KITA forrásait, és ezáltal az innovatív kkv-kat 50-50 százalékban.
Pakucs: A fürdővízzel kiöntötték a gyereket
Az innovációs alap korábban úgy működött, hogy azok a cégek, amelyek végeztek K+F tevékenységet, a kutatás költségeit leírhatták az innovációs alapba befizetett összegből – mondta el a tervezett változtatások kapcsán lapunknak Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség tiszteletbeli elnöke. Pakucs rámutatott arra, hogy így évente 22-24 milliárd forint befizetés történt. Természetesen volt vita arról, hogy mi számít kutatás-fejlesztési tevékenységnek, és vélhetőleg voltak visszaélések is – hangsúlyozta a szakértő.
Az MISZ tiszteletbeli elnöke szerint a mostani tervezettel a gyereket kiöntötték a fürdővízzel együtt azzal, hogy véglegesen megszüntetnék az összes leírási lehetőséget. Ezzel természetesen megszűnnek a visszaélések is, de ugyanakkor pluszterhet raknak a valódi K+F-et végző vállalkozásokra – tette hozzá. A szövetség azt szeretné elérni, hogy jöjjön létre egységes hatósági minősítési rendszer, hogy mi számít K+F tevékenységnek, és mi nem.
Azon túl, hogy a kormányzat elismeri az innováció fontosságát, itt lenne az ideje, hogy konkrét lépések történjenek, hogyan növelhetnék a vállalatok K+F tevékenységének a mértékét és az innovációs teljesítményt – összegezte véleményét Pakucs. Egyébként pedig ez a módosítás jelenleg még csak egy törvényjavaslat, és ez a parlamenti vita, illetve szavazás szerint még módosulhat – tette hozzá.
Kaotikus rendszerre bukkantak
Az új kormány, sok más területhez hasonlóan, az innovációban is kaotikus intézményi és finanszírozási rendszert örökölt – mondta lapunknak Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságstratégiáért felelős államtitkára. Először az intézményrendszert alakítottuk át, és első lépésként megalakult az érintett tárcákat, valamint a legfontosabb innovációs szakmai szervezeteket átfogó Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanács (NKITT). Ezzel párhuzamosan megszüntettük a Nemzeti Kutatási és Technológia Hivatalt (NKTH), és jogutódjaként létrejött az innováció hazai és külföldi menedzselésével foglalkozó Nemzeti Innovációs Hivatal – hangsúlyozta Cséfalvay.
Mivel az NKTH-ban kibogozhatatlanul keveredtek egymással a stratégiaalkotással, a programozással, a pályázatok kiírásával, lebonyolításával, és a pályázati pénzek kifizetésével kapcsolatos feladatok, ezért 2011. január elsejétől az innovációs stratégia, valamint hozzá kapcsolódóan a pályázatok kidolgozása a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, a pályázatok lebonyolítása pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került.
Két modellből lehetett választani
Ezután kezdtünk hozzá a finanszírozási rendszer átalakításához, amelyhez – a szakmai szervezetek és vállalati érdekképviseletek széles körének bevonásával – két modellt dolgoztunk ki, mondta az államtitkár. Az egyik modell szerint az állam az adó oldalon segítette volna a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó vállalkozásokat úgy, hogy azok a társasági adóból írhatták volna le – a vállalat méretétől függően eltérő arányban – kutatás-fejlesztési ráfordításaikat. Az adott évben fel nem használt adókedvezményt az állam a kisvállalatok számára az adóév végén, a közép- és nagyvállalatok számára pedig három éven belül visszatérítette volna.
Ezzel szemben a másik modell alapvetően a hazai kutatás-fejlesztési bázis kiszélesítését, a kutatás-fejlesztési munkahelyek jelentős bővítését helyezte a középpontba, és ez – az adó oldali támogatás helyett – döntően pályázati rendszer keretében segíthető. A két modell közül – a 2014-től megnyíló uniós forrásokat figyelembe véve – az utóbbi győzött. A 2014-től 2020-ig tartó új uniós költségvetési időszakban ugyanis – emlékeztetett a szakpolitikus – az elérhető források 53 milliárd euróról 80 milliárd euróra növekednek.
Ám ezeket a forrásokat – szemben például a kohéziós forrásokkal – nem osztják szét országok szerint, hanem versenyrendszerben pályáztatják meg az unión belül. A verseny egyetlen kritériuma a kiválóság, a kutatás-fejlesztési projekt minősége. Magyarország tehát csakis akkor képes sok forrást megszerezni, ha érdemben bővülnek a magas színvonalú kutatás-fejlesztési munkahelyek – mind a vállalatoknál, mind a kutatóintézeteknél és egyetemeknél – fogalmazott az államtitkár.
Közel 10 milliárdot alibiztek el
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, mondta Cséfalvay, hogy 2012-ben a vállalkozások továbbra is leírhatják kutatás-fejlesztésre fordított kiadásaikat a társasági adóalapból, ugyanakkor – és ez változás a mai állapothoz képest – az innovációs járulék leírási lehetősége megszűnik. Jelenleg azok a közép- és nagyvállalatok, amelyek nem végeznek kutatás-fejlesztési tevékenységet, éves szinten mintegy 22 milliárd forintnyi innovációs járulékot fizetnek be az államkasszába.
Azok a közép- és nagyvállalatok pedig, amelyek saját kutatás-fejlesztési tevékenységet folytatnak, vagy külső intézményeket bíznak meg ezzel, közel 20 milliárd forintot írhatnak le. Köztudott azonban – hangsúlyozta Cséfalvay –, hogy az innovációs járulék leírásánál nagyon sok visszásság merül fel. Sok vállalat csak azért bíz meg valójában értéktelen kutatás-fejlesztési feladattal külső intézményeket, hogy mentesüljön a járulék fizetése alól. Becslések szerint a közel 20 milliárd forintnyi innovációsjárulék-leírásból mintegy 7-10 milliárd forintnyi ilyen alibi megbízásokat takar – tette hozzá.
---- Újabb csontvázra bukkantak ----
Azzal tehát – mondta az államtitkár –, hogy a parlamenthez benyújtott 2012-es költségvetési törvényjavaslat szerint valamennyi közép- és nagyvállalat befizeti az innovációs járulékot, egy újabb kiskapu zárul be a hazai adórendszerben. Mindezt kiegészíti a kutatás-fejlesztés fogalmának pontosítása az adózás szempontjából, és egy olyan minősítési rendszer bevezetése is, amely a vállalat kérésére még a kutatás-fejlesztés megkezdése előtt kiadja az igazolást, hogy a tervezett tevékenység adózási szempontból valóban kutatás-fejlesztésnek minősül-e vagy sem.
Cséfalvay az Innovációs Alap kapcsán egy, a „korábbi szocialista kormányoktól itt hagyott csontvázra” is felhívta a figyelmet. A 2004-es innovációs törvény szerint ugyanis az állam az Innovációs Alapot az innovációsjárulék-befizetésekkel megegyező nagyságú saját forrással egészíti ki. Ám ez a gyakorlatban eddig egyetlen esztendőben sem történt meg, mert az állami hozzájárulás mindig az évközi zárolások áldozatává vált. Ráadásul az Innovációs Alaphoz való állami hozzájárulást a szocialista kormányok sohasem az adott évi állami forrásból fedezték. Ellenkezőleg: ezt a költséget gyakorlatilag a jövő kormányaira terhelték rá, mert az állam a kiegészítő finanszírozásra 1996-ban és 1997-ben összesen 440 millió eurós hitelt vett fel – hangsúlyozta a szakpolitikus. Ennek a közel 140 milliárd forintnak a törlesztésére 2015-2016-ban kerül sor.
Kiszámítható lesz az alap
Ezzel szemben 2012-től az Innovációs Alapot teljes egészében az innovációsjárulék-befizetések finanszírozzák, ahol eleve hatékonysági többletet, és így többletforrást jelent, hogy az a mintegy 7-10 milliárd forint, amit eddig az innovációs járulékból leírtak, noha mögötte valódi kutatás-fejlesztés nem állt, most bekerül az Innovációs Alapba. További előnye az új rendszernek – mondta Cséfalvay –, hogy az alap forrásai végre kiszámíthatóak és kalkulálhatóak lesznek, az Innovációs Alap 2012-ben megnyíló új pályázataiból pedig a valóban kutatás-fejlesztéssel és innovációval foglalkozó vállalatok és intézmények juthatnak támogatáshoz.
