A hamisítási botrány megrengette a bioélelmiszerek iránti közbizalmat Olaszországban, főként azért, mert a csalásban benne volt egy sor forgalmazó és késztermék-gyártó cég vezetője és a tanúsító szervezet egy részlegének vezérkara is. Ők jelenleg vizsgálati fogságban várják, hogy – Roszík Péter reményei szerint – példás büntetésben részesítse őket az olasz bíróság. Az európai bioélelmiszer-vertikum számára létkérdés ugyanis a fogyasztói bizalom megőrzése.
Olasz nagykereskedők Romániából, Bulgáriából importáltak és Olaszországban vásároltak nagy tételben hagyományos gazdálkodásból származó olcsó, de vegyszermaradvánnyal nem feltétlenül szennyezett gabonát, amelyre az ellenőrző szervezet csalárd módon kiadta a biotanúsítványt. Az árut így 20–30 százalékkal drágábban értékesítették feldolgozóüzemeknek, és végül a boltok polcaira is kikerültek nem biotisztaságú, de biominősítésű élelmiszerek, bió-áron.
Tiszta magyar!
Ehhez képest a magyar tanúsítási rendszer biztonságosságát szokták példaként állítani mások elé Európában – szögezi le büszkén a magyar tanúsító szervezet vezetője. Mint mondja, nálunk a termelőtől a feldolgozáson keresztül a boltok polcaiig olyan szoros az ellenőrzés – minden termékről meg kell lennie az igazolásnak –, hogy gyakorlatilag nem csúszhat hiba a folyamatba. De senkinek sem célja csalni, mivel a lebukással sokkal többet lehet veszíteni, mint amekkora extra nyereséggel a sumákolás kecsegtethet, állítja Roszík Péter.
A magyar bioélelmiszer-termelés 80 százaléka exportpiacokra kerül, elsősorban nyugat-európai országokba. EU-s csatlakozásunk óta több tízezer tétel hagyta el hazánkat, és közülük mindössze ötben találtak külföldi ellenőrzések során valamennyi vegyszermaradványt, amit az EU hivatalosan jelzett. Ezek közül három esetben olyan DDT-t, amely növényvédő szer legalább négy évtizede be van tiltva hazánkban, és sem a termelő, sem a Biokontroll nem tudott róla, hogy a biotermelésbe vont földben még található belőle, vagyis e három esetben sem tudatos csalás történt.
A magyar biotermékeknek ennek köszönhetően jó a nemzetközi megítélésük, ezért értékesítési gondokkal ritkán találkoznak a termelők. Roszík Péter elmondta, százas nagyságrendben vannak nagykereskedők, integrátorok, akik felvásárolják és külföldön értékesítik a Biokontroll által minősített terményt, többnyire alapanyagként. Kisebb részben hazai élelmiszergyártók vásárolják fel az árut, illetve egy szűk termelői kör közvetlenül értékesíti belföldi fogyasztóknak vagy közvetlenül külföldi feldolgozóknak. Az ország legnagyobb biópiaca Budán, a Csörsz utcában működik, amely mintegy nyolcvan termelőt tart el.
Átmeneti nehézségek
A biogazdálkodás jövedelmezősége (5–6 százalék) kétszerese lehet a konvencionális növénytermesztésnek, állítja a szakember. Szerinte a magyar mezőgazdasági adottságok kifejezetten kedveznek ennek a nagy szakértelmet és sok élőmunkát igénylő termelési módnak. A biotermékek esetében a jóval kisebb terméshozam jelenti a fő drágító tényezőt a nagy élőmunkaigény mellett, a növényvédő szerek nélkülözése, a kisebb területigény, a támogatások és a jóval magasabb eladási ár viszont ellensúlyozza a többletköltségeket.
A biotermelés volumene 2009-ben ugrott meg, amikor az uniós agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatások elindultak. Mint ismeretes, az olyan termőterületen, ahol korábban intenzív vagy integrált növénytermesztés folyt, hiába kezd el valaki biomódon termelni, a talajba került vegyszermaradványok teljes lebomlásáig (2–3 évig) nem kaphat a termény biominősítést, ezért kénytelen a gazda olcsóbban, szokványos áron értékesíteni. A támogatás az így keletkező veszteség kipótlását szolgálja. A probléma az, hogy 2014-ig nem lehet belépni a támogatási rendszerbe, ezért jelenleg nem növekszik a biótermelés Magyarországon, noha volna rá piaci kereslet.
