A hamisítási botrány megrengette a bioélelmiszerek iránti közbizalmat Olaszországban, főként azért, mert a csalásban benne volt egy sor forgalmazó és késztermék-gyártó cég vezetője és a tanúsító szervezet egy részlegének vezérkara is. Ők jelenleg vizsgálati fogságban várják, hogy – Roszík Péter reményei szerint – példás büntetésben részesítse őket az olasz bíróság. Az európai bioélelmiszer-vertikum számára létkérdés ugyanis a fogyasztói bizalom megőrzése.
Olasz nagykereskedők Romániából, Bulgáriából importáltak és Olaszországban vásároltak nagy tételben hagyományos gazdálkodásból származó olcsó, de vegyszermaradvánnyal nem feltétlenül szennyezett gabonát, amelyre az ellenőrző szervezet csalárd módon kiadta a biotanúsítványt. Az árut így 20–30 százalékkal drágábban értékesítették feldolgozóüzemeknek, és végül a boltok polcaira is kikerültek nem biotisztaságú, de biominősítésű élelmiszerek, bió-áron.
Tiszta magyar!
Ehhez képest a magyar tanúsítási rendszer biztonságosságát szokták példaként állítani mások elé Európában – szögezi le büszkén a magyar tanúsító szervezet vezetője. Mint mondja, nálunk a termelőtől a feldolgozáson keresztül a boltok polcaiig olyan szoros az ellenőrzés – minden termékről meg kell lennie az igazolásnak –, hogy gyakorlatilag nem csúszhat hiba a folyamatba. De senkinek sem célja csalni, mivel a lebukással sokkal többet lehet veszíteni, mint amekkora extra nyereséggel a sumákolás kecsegtethet, állítja Roszík Péter.
A magyar bioélelmiszer-termelés 80 százaléka exportpiacokra kerül, elsősorban nyugat-európai országokba. EU-s csatlakozásunk óta több tízezer tétel hagyta el hazánkat, és közülük mindössze ötben találtak külföldi ellenőrzések során valamennyi vegyszermaradványt, amit az EU hivatalosan jelzett. Ezek közül három esetben olyan DDT-t, amely növényvédő szer legalább négy évtizede be van tiltva hazánkban, és sem a termelő, sem a Biokontroll nem tudott róla, hogy a biotermelésbe vont földben még található belőle, vagyis e három esetben sem tudatos csalás történt.
