A legjobb minőségű, első- és második osztályú grand cru márkák hagyományos találkozója a Bordeaux-ban április első napjaiban megrendezett Semaine des primeurs, azaz a (bor)primőrök hete. Ezen az elsőbbségi piacon a szakmából ötezren – köztük kereskedők, szőlőbirtokosok és borkritikusok – találkoznak, hogy jóval a forgalmazás előtt kiválasszák a borokat. Francois Léveque grand cru-re specializálódott bordeaux-i kereskedő szerint ezeknek a nagyon nagy márkáknak az ára sohasem csökkenhet túlságosan alacsony szintre, ő a bort még a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is biztos értéknek tekinti.
Mindazonáltal Denis Dubourdieu, egy befolyásos önológus úgy véli, hogy a 2011-es évjárat éghajlati feltételei előre vetítik: kevésbé lesznek homogének a vörösborok, mint az előző két esztendőben, ezért a júniusban kezdődő árusítás árcsökkenést hozhat. Ennek mértékét azonban ma még nem lehet megjósolni, mivel a fényűzés jelképei között a bor előkelő helyen áll, és a délnyugat-franciaországi, bordeaux-i borok megelőzik versenytársaikat. „2000-ben történt a fordulat, akkor azt mondták, soha többé nem lesznek hasonló árak. Csakhogy az azóta eltelt tíz év alatt ötször változott az árszint” – mondja Léveque.
A 2008-as világválságban azt lehetett volna gondolni, hogy a legcsodásabb nektárok ára is esni fog. Nem ez történt, bár a 2007-es évjárat, amely 2009-től került forgalomba, nem lelkesítette fel a bordeaux-i kereskedőket, akik a grand cru borok 90 százalékát veszik meg. A véletlen azonban úgy hozta, hogy 2009-ben és 2010-ben kitűnő időjárási viszonyok közepette két egymást követő kiváló évjárat következett. Az, hogy erre akkor került sor, amikor éppen megrendült a bizalom a tőzsdében, magasra srófolta a legismertebb bordeaux-i borok árát. A biztos menedéknek tekintett márkákba ázsiai és amerikai nyugdíjalapok is befektettek.
Az Idealwine internetes borászati portál összehasonlító táblázata szerint 2005-ben a primőrvásáron 538 eurós áron forgalmazott Petrus 2010-ben 2457 eurót ért, ami 356 százalékos többletértéket jelent. Egy palack Lafite-Rothschild ára 490 euróról 1037 euróra nőtt (+111 százalék), a Chateau Margaux palackja 600 euróról 694-re (+15 százalék), a Latouré 600 euróról 784-re (+30 százalék) emelkedett. A bordeaux-i bor számára ez valóságos aranykor, és a tulajdonosok meg vannak győződve arról, hogy a trend tartós lesz. „Általános az egyetértés abban, hogy a bordeaux-i borok fogyasztói bázisa a feljövő országoknak köszönhetően tovább fog bővülni, ez táplálja a spekulációt” – jelentette ki Jean-Guillaume Pratts, a Cos d'Estournel birtok tulajdonosa, amely Saint Estephe nevű második grand cru boráról nevezetes.
Lilian Barton, a Léoville-Barton márka tulajdonosa lehűti a lelkesedést: igaz ugyan, hogy gyarapodik a fogyasztók száma, de egyre hozzáértőbbek lesznek. Ha a legdrágább fajták ára nem csökken eléggé, a vevők képesek lesznek arra, hogy nemet mondjanak és más nagy bordeaux-i borokhoz pártoljanak át. A bornak azonban van egy olyan tulajdonsága, amellyel a többi luxustermék nem rendelkezik. Egy évjárat, különösen egy rendkívüli évjárat „csak egyszer létezik” – hangsúlyozza Barton asszony. „És ha a vevők nem tudják pénzzé tenni, a legrosszabb esetben még mindig megihatják” – fűzi hozzá Francois Léveque.
Magyar Péter
Ó, azok az átkozott tények!
