A Franek nevű olajkút az Ignacy Lukasiewicz lengyel vegyész és gyógyszerész által 1854-ben alapított Bóbrka bányában található, melyet az olajipar bölcsőjeként tartanak számon. A nemzetközi források azonban Ausztriához kötik a kőolaj világsikerének eredetét, mivel Lengyelországot a XVIII. század végén az osztrákok a poroszokkal és az oroszokkal közösen felosztották.
Lukasiewicz és társai vállalkozást alapítottak, amely nem csak a lelőhelyek feltárásával és a kitermeléssel, de olajfinomítással és értékesítéssel is foglalkozott, így a mai olajtársaságok elődjének tekinthető. A kitermelési módszereket állandóan fejlesztették és több újításukat a világ más lelőhelyein is átvették.
A nyersanyagot eleinte a vízkutakhoz hasonlító, négyszögletes, gerendákkal megerősített falú kutakban termelték ki, melyeket kézzel ástak ki és csak utólag mélyítettek kézi fúrókkal. A XIX. század második felében a helyszínen 60 olajkút létezett: átlagosan 60 méter mélyek voltak, de a legmélyebb elérte a 150 métert. Kettő a mai napig üzemképes és évente csaknem 20 ezer tonna kőolajat termelnek ki a gyógyszerész és a kozmetikai ipar számára.
A bóbrkai olaj- és gázipari múzeumban és skanzenben megtekinthető a helyszínen használt gőzüzemű fúrótorony, amelynek köszönhetően a XX. század elején Galícia lett a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője. Lukasiewicz házában olajlámpák gyűjteményét, valamint a bánya legrégebbi térképét is kiállították.
origo.hu
A legtöbben csak 4 pontig jutnak – Ön mennyire ismeri Magyarországot?
