Rossz és még rosszabb között kellett választani a privatizációkor – mondta Simor András. A jegybankelnök úgy emlékezett, hogy az orosz AirBridge ajánlata magas kockázatú üzleti tervet tartalmazott, de az ajánlatok közül ez volt az egyetlen komolyan vehető. „Az alapforgatókönyv az volt, hogy ha nincs privatizáció, akkor a cég csődbe megy, fel kell számolni. Ugye ehhez képest kell meghatározni a különböző alternatívákat. S ehhez képest voltak ajánlatok, amiknél hangsúlyozom, az egyetlen ajánlat, ami mögött pénz volt, az AirBridge ajánlata volt” – fogalmazott a jegybankelnök.
Simor András beszámolt arról, hogy a Deloitte Magyarország Kft.-nek két szerződése volt a Malév privatizációja során, az egyik a légitársasággal, a másik alvállalkozóként, a Burai-Kovács Ügyvédi Irodával. Mindkettőt tízmillió forint körüli ellenértékkel kötötték.
A Malév megbízásából az információs memorandumot véleményezte a társaság, és működtette az adatszobát, amely az összes Malév-szerződést és a kapcsolódó dokumentumokat tartalmazta – tette hozzá Simor András. Az ügyvédi iroda azért szerződött a Deloitte-tal, mert az ÁPV Zrt. a jogi tanácsadási szerződésbe olyan feladatokat is belefoglalt, amelyekre nem jogi szakértőt kellett alkalmazni – ismertette Burai-Kovács János, az ügyvédi iroda tulajdonosa.
A kockázatelemzésre vonatkozó kormánypárti kérdésekre Simor András részletesen levezette, hogy miért volt szükség a Malév magánosítására. Emlékeztetett rá, hogy a légitársaság már két évtizede veszteséges volt, és a 2004-es uniós csatlakozással megszűnt az állami támogatás lehetősége. A kért moratórium 2007 végén lejárt, így addig kellett eladni a Malévet, de a vevők nem tolongtak, és így három privatizáció is sikertelen lett. A 2006-os kiírásban az állam olyan tulajdonost keresett, amelynek volt szakmai tapasztalata és pénze is. Miután csak egy ilyen – az AirBridge – jelentkezett, és az idő is szorított, döntenie kellett az állami tulajdonosnak.
Befuccsolt állami légitársaságok
„A nagy kockázatú üzleti terv is jobb a garantált csődnél” – fogalmazott Simor András. A kockázat abban az üzleti modellben rejlett, amely orosz utasokat akart – budapesti átszállással – az EU-ba szállítani. Ugyanakkor a vevőjelölt hozta az orosz állami Vnyesekonombank (VEB) garanciáját, pénzt ugyanis a többi pályázó nem tudott ajánlani – fűzte hozzá.
Simor András emlékeztetett arra, hogy egyetlen kelet-európai állami légitársaság sem volt nyereséges ebben az időben, az osztrák légitársaság egy euróért, a svájci pedig ellenérték nélkül cserélt gazdát.
A vagyon egy Boeingből, a Malév névből és egy kerozinvezetékből állt
Burai-Kovács János elmondta: irodája a három sikertelen privatizációs eljárásban is tanácsadója volt az ÁPV-nek. A 2006-os privatizációra nettó 12 millió forintért szerződött, ehhez jött a Deloitte nettó tízmillió forintja. A Deloitte ajánlata ugyan 28 millió forintra szólt, de elfogadta a kisebb összeget, azzal a kikötéssel, hogy felelőssége is csak tízmillió forintig terjed. Beszámolt arról is, hogy a VEB 100 millió eurós garanciájának – hiteligérvényének – a tartalma homályos volt, így azt több fordulóban tisztázták.
A bizottság meghallgatta még Jakab Ágostont, a vagyonértékelést végző American Apraisel cég képviselőjét, aki elmondta, hogy a hozamalapú értékelést az üzleti terv alapján végezték, míg az eszközalapúnál a vagyont vették számba. A harmadik – 2006-os – értékelésnél hozam alapon már nem tudtak értéket felmutatni, a veszteség miatt. A vagyon pedig egy Boeing gépből, a Malév névből és a Százhalombattától Ferihegyig tartó kerozinvezetékből állt.
Szabó Andrást, a Rezonátor Kft. ügyvezetőjét a cége és az AirBridge között született szindikátusi szerződésről kérdezték a bizottság kormánypárti tagjai. Ennek a lényege az volt, hogy a Rezonátor közreműködik a Malév reorganizációjában, és ha tőzsdére viszik a céget, a Rezonátor akkor jut hozzá a fizetségéhez.
Az ügyvezető beszélt arról is, hogy élettársa, valamint cégének pénzügyi és befektetési igazgatója, Költő Magdolna, akit az AirBridge tulajdonosaként a bizottság korábban már kétszer is meghallgatott. Varga István (Fidesz) bizottsági elnök kérdésére pedig Puch Lászlóhoz (MSZP) fűződő viszonyát ismertette: több mint 20 éve üzleti és privát kapcsolatban állnak, de a Malév privatizációjánál nem álltak kapcsolatban.
