– Eddig hány tervet, elképzelést minősített a hivatal?
– Február eleje és október vége között 725 beadvány érkezett. Ezeknek nagyjából tíz százaléka érkezett a gazdasági szereplőktől, az ügyek fennmaradó részében az adóhatóság kérésére végeztünk szakértői tevékenységet.
– Milyen szerep jut a SZTNH-nak az adóhatóság ellenőrzéseiben?
– A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) dönti el, megilleti-e az adóenyhítés azokat a vállalkozásokat, amelyek kutatás-fejlesztési tevékenységre hivatkozva korábban adókedvezményt érvényesítettek. A SZTNH az utólagos ellenőrzésekben – az adóhivatal megkeresésére – szakértőként vesz részt. Feladatunk annak áttekintése, hogy az adott társaságok a jogszabályban meghatározott és adókedvezménnyel támogatott kutatást, fejlesztést folytattak-e. Utólagos minősítésünk a NAV-ot nem köti.
– Megfelelőnek nevezhető az innovációt támogató hazai adókedvezmények jelenlegi rendszere?
– Érdemes megvizsgálni azoknak az államoknak a közteher-viselési megoldásait, amelyek – bizonyos időszakokban – sikereket értek el az innováció világpiacán. Az 1990-es években kibontakozó ír csodát nem utolsósorban az alapozta meg, hogy az akkori adószabályok lehetővé tették: a helyi vállalkozások a szoftverfejlesztés egyes kiadásainak négyszeresét számolják el ráfordításként. A radikális módszer radikális változást, jelentős fejlődést hozott. Megfontolandó az a manapság alkalmazott európai gyakorlat is, amely szerint a nemzetgazdaság legversenyképesebb ágazatai számára célszerű külön szabályokat, kedvezményeket kialakítani. Magyarország az élettudományok, a lézerfizika, az anyagtudomány, az infokommunikáció, az agrárium és a környezetvédelem területén kiváló lehetőségek előtt áll, ezen ágazatok szereplőinek innovációs tevékenységét véleményem szerint a mostaninál nagyobb enyhítésekkel is ösztönözhetné az állam. A kiugróan teljesítő vállalkozások pedig akár abszolút adókedvezményt is kaphatnának.
További részletek a Magyar Nemzet csütörtöki számában
