A képzések témáinak közel harmada a társadalom, a gazdaság és a jog területéről került ki. Hangsúlyt kaptak még az oktatás, az egészségügy és szociális ellátás, az általános programok, valamint a számítástechnika, a matematika és egyéb természettudományok területén szervezett képzések is.
Az iskolarendszerű képzésben való részvétel okait vizsgálva a résztvevők a munkával kapcsolatos indokokat tették első helyre. A jobb elhelyezkedési esélyek mellett jelentős arányú volt a magasabb színvonalú munkavégzés lehetősége is. Számottevő vonzerő volt még a képesítés megszerzése: a válaszadók több mint háromnegyede ezt az indokot is megjelölte.
Az iskolarendszeren kívüli képzésben a felnőtt népesség egynegyede vett részt az adatfelvétel vonatkozási időszakában, a nemek közti különbség elhanyagolható. Ezekben az oktatási formákban is csökkent a részvétel az életkor előrehaladtával: míg a 25–34 évesek több mint harmada, addig az 55–64 évesek kevesebb mint 14 százaléka látogatta az ilyen képzéseket.
Az iskolarendszeren kívüli oktatás, képzés formája az iskolai ismeretszerzésnél változatosabb képet mutatott. Ebben a szegmensben a magyar felnőtt népességből legtöbben a képesítést nem nyújtó szakmai tanfolyamokat választották, ide tartozott a 25–64 éves népesség több mint 10 százaléka.
A második legnépszerűbb képzési típus a konferencián és szemináriumon való részvétel volt. Ezek a képzési formák elsősorban a felsőfokú végzettségűek körében voltak népszerűek: körükben a teljes népességhez képest jelentős a csapatépítő tréninget, a nyelvtanfolyamot, az ismeretterjesztő előadásokat látogatók száma.
Szintén népszerű volt a munkához kapcsolódó betanítás és az OKJ-képzés is, ezeken a középfokú végzettséggel rendelkezők vettek részt a legmagasabb arányban.
