London szerint az euróövezet a legnagyobb teher

Változatlanul az euróövezet a világgazdasági növekedés legnagyobb visszahúzó tényezője.

Az Economist Intelligence Unit (EIU) éves átfogó vizsgálatába bevont 730 intézményi befektető nagy többsége derűlátó a világgazdaság egészének idei kilátásaival kapcsolatban: 72 százalékuk mondta azt, hogy globális átlagban növekedést vár 2013-ban. A tavalyi EIU-felmérésbe bevont befektetési cégeknek még csak az 57 százaléka várt világgazdasági növekedést az idei évre.

A megkérdezett befektetési intézmények vezetőinek 22 százaléka az EIU által a lehetséges euróövezeti fejleményekre kidolgozott forgatókönyvek közül ugyanakkor „meglehetősen” vagy „nagyon” valószínűnek nevezte Görögország idei távozását a valutaunióból.

Kétszer ennyi, 44 százaléknyi válaszadó valószínűsítette azt, hogy Németország politikai stabilitását veszélybe sodorja a többi eurógazdaság támogatásának költségeivel szembeni ellenállás. Még többen, 50 százaléknyian tartanak attól, hogy Olaszország élére ismét belviszályokkal terhelt kormánykoalíció kerül, és ez újból destabilizálja az euróövezeti piacokat.

Jó irányba indultak el az eurózóna déli államai, de az övezet valamennyi tagjának erősítenie kell a versenyképességét, mert nem lehet hitelből finanszírozni a jólétet – mondta Angela Merkel német kancellár egy interjúban.

Az IMF/Világbank tavaszi ülésszakán az IMF politikai döntéshozó testülete, a Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság a gazdasági növekedés ösztönzésére és a munkahelyteremtésre összpontosító politikai célokat tűzött a valutaalap elé.

Támogatásáról biztosította az Európai Unió Tanácsa az Európai Parlament és a tanács képviselői között létrejött megállapodást az eurózóna közös pénzügyi felügyeletét jelentő, úgynevezett Egységes Felügyeleti Mechanizmusról.

Az EIU globális felmérésébe bevont befektetési intézmények vezetőinek ugyancsak a fele nevezte valószínűnek azt, hogy a piac elveszíti bizalmát Francois Hollande francia elnök kormánya iránt, és ez Franciaország pénzügyi stabilitásának megingását okozhatja.

A megkérdezett intézményi befektetőknek csaknem a harmada a világgazdaság fő kockázati tényezői között említette azt a lehetőséget, hogy Izrael támadást intéz az iráni nukleáris létesítmények ellen, és emiatt meredeken felszökik a nyersolaj világpiaci ára. Az EIU körkérdésére válaszolók közül 31 százalék nevezte ezt a fejleményt „meglehetősen”, vagy „nagyon” valószínűnek. Igaz ugyanakkor, hogy a felmérésben részes befektetési cégek 41 százaléka szerint e forgatókönyv megvalósulása „nem nagyon” vagy „egyáltalán nem” valószínű.

Más nagy londoni házak sem sorolják a legvalószínűbb fejlemények közé az Irán elleni izraeli támadást és az ennek nyomán kialakuló globális nyersolajársokkot. A City egyik legnagyobb befektetési bankcsoportja, a Barclays – amely rendszeres olajpiaci helyzetértékeléseket is összeállít – minap ismertetett, új prognózisában közölte, hogy véleménye szerint továbbra is Irán „a legfontosabb geopolitikai sztori” olajpiaci szempontból, és az Iránnal kapcsolatos fejlemények gyakorolhatják a legnagyobb hatást az olajárakra. A ház szakelemzői szerint úgy tűnik azonban, hogy Barack Obama amerikai elnök, miután sikeresen letudta újjáválasztási kampányát, teljes körű diplomáciai offenzívába kezdett az iráni nukleáris fejlesztéssel kapcsolatos viszály békés rendezése érdekében, és az amerikai kormányt „egyébként sem tölti el túl nagy lelkesedéssel” egy újabb közel-keleti fegyveres konfrontáció lehetősége.

A Barclays – e tényezőt is figyelembe véve – jelentősen csökkentette idei évre szóló átlagos olajár-előrejelzéseit. A ház a globális alaptípusnak tekintett Brent olajfajta idei egész éves hordónkénti átlagárára adott becslését 125 dollárról 112 dollárra, a nyugati félteke irányadó alaptípusa, a West Texas Intermediate (WTI) 2013-as átlagárára szóló prognózisát 108 dollárról 95 dollárra módosította új prognózisában.