A banki magatartási normák vizsgálatára létrehozott alsóházi eseti bizottság 571 oldalas tanulmánya – amelynek összeállításában részt vett Justin Welby, Canterbury érseke, az anglikán egyház első számú vallási méltósága, aki korábban maga is üzletember volt – azt javasolja a brit kormánynak, hogy jogszabály rögzítse a nagybankok vezető beosztású munkatársainak személyes felelősségét a pénzintézetek működéséért.
A bizottság ajánlása szerint a törvényben körülírt személyi felelősség alapján bűncselekménynek minősülne a gondatlan bankári magatartás, amelyért akár börtönbüntetés is kiszabható lenne. Az ajánlások között szerepel az is, hogy a pénzügyi felügyeleti hatóságok törvényi felhatalmazás alapján megtilthassák prémiumok kifizetését költségvetési támogatásra szoruló bankok vezetőinek. Az eddigi gyakorlat „a kudarcot jutalmazta... és a magas bankári fizetésekkel kapcsolatos lakossági indulatokat nem lehet azzal elintézni, hogy kicsinyes féltékenységről van szó” – áll a jelentésben. A bizottság annak a nézetének is hangot adott, hogy a befektetési bankok kereskedői között növelni kellene a női munkatársak arányát, mivel ez valószínűleg csökkentené a túlzott kockázatvállalás rizikóját. A féléves munkával összeállított ajánláscsomag közvetlen előzménye a globális bankszektort megrázó Libor-botrány kirobbanása volt.
A Libor – London Interbank Offered Rate – a globális nagybani likviditáspiac irányadó kamatlába, amely pénzügyi szolgáltatói adatok szerint évente 350 ezer milliárd dollár összértékű pénzügyi tranzakcióhoz szolgál referenciakamatként. Ez a világgazdaság éves hazai össztermékének (GDP) több mint az ötszöröse.
A Libor – amelyet naponta rögzítenek a kialakításában részes bankok által saját bankközi hitelköltségeikről beterjesztett becslések alapján – közvetlenül befolyásolhatja a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók közötti pénzügyi tranzakciók értékét, a befektetési bankok által terjesztett szintetikus termékek – vagyis a többféle befektetési eszközből összeállított csomagok – és számtalan egyéb származékos ügylet árfolyamát. A világ egyik legtekintélyesebb jegybankja, a Svájci Nemzeti Bank irányadó kamatcélja is a svájci frankra számított három hónapos londoni bankközi kamat.
A Libor kialakítása körül azonban egy éve súlyos botrány robbant ki. A brit pénzügyi szolgáltatási felügyelet (FSA) ugyanis tavaly nyáron feltárta, hogy az egyik legnagyobb londoni befektetési bankcsoport, a Barclays néhány kereskedője a 2008–2009-es pénzügyi válság előtt és alatt rendszeresen manipulálta a Libort. Az FSA gyanúja szerint a Barclays által a napi Libor-rögzítéshez beterjesztett nagybani finanszírozási költségbecslés hol mesterségesen magas, hol mesterségesen alacsony volt, és ez felvetette annak lehetőségét, hogy a bank néhány kereskedője a Libor-rögzítés befolyásolásával igyekezett „profitorientált” módon alakítani a cég által forgalmazott befektetési derivatívák árfolyamait.
Az ügyben még tavaly megszületett első szankció alapján a Barclays a brit pénzügyi felügyeletnek és a befektetési termékek piacát is felügyelő amerikai árutőzsde-hatóságnak összesen 290 millió font bírságot fizetett. Azóta azonban a vizsgálat kiterjedt számos más bankcsoportra, köztük a Royal Bank of Scotlandre (RBS) is, hasonló kamatmanipulációs tevékenység gyanújával. Az RBS-re az FSA az idei év elején 87,5 millió font, az amerikai igazságügyi minisztérium 300 millió font büntetést rótt ki.
