Az államtitkár rámutatott, hogy Magyarország 2020-ra a jelenlegi 1,2 százalékáról 1,8 százalékra kívánja növelni a GDP-arányos k+f-ráfordításokat, 30 új globális kutatóközpontot tervez telepíteni, a kutatók számát pedig a jelenlegi 37 ezerről 52 ezerre tervezi növelni, illetve 300, a globális piacon is sikeres startup (technológiai induló) vállalkozás megerősödésével számol.
Cséfalvay szerint a magyar k+f elsősorban a gyógyszeripar, az élettan és a biotechnológia, valamint az autóipar területén fog fejlődni. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy megfelelő környezete legyen a k+f-nek és az innovációnak, három alapvető feltétel szükséges: gazdasági nyitottság, pénzügyi stabilitás és dinamikus szabályozás. Mint mondta, Magyarország megvalósította az államháztartási stabilitást, végrehajtotta a versenyképesség erősítéséhez szükséges reformokat, és elérkezett oda, hogy kutatás-fejlesztéssel, innovációval és iparpolitikával a magasabb hozzáadott értékű termelés felé mozduljon el.
A gazdasági nyitottsággal kapcsolatban az államtitkár elmondta, hogy Magyarország a 9. leginkább globalizált, legnyitottabb ország a világon, az exportban realizálódik a GDP 90 százaléka és a kivitel 20 százaléka magas hozzáadott értékű termék. Az külföldi működő tőke nagysága meghaladja a 100 milliárd dollárt. Utalt a Financial Times egy friss felmérésére, amely szerint Magyarország Írország után a második helyen áll az országban már jelenlévő külföldi cégek tevékenységének bővítése terén.
Stratégiai együttműködési megállapodást írt alá a magyar kormány nevében a Linamar kanadai céggel június 19-én Guelphben Cséfalvay Zoltán, a nemzetgazdasági minisztérium gazdaságstratégiáért felelős államtitkára.
A pénzügyi stabilitásával kapcsolatban az államtitkár elmondta, hogy Magyarországon az államháztartás hiánya tartósan 3 százalék alatti, az adósság csökkenő pályán van, az ország pedig kikerült az Európai Unió túlzottdeficit-eljárása alól. A szabályozás rugalmasságával kapcsolatban elmondta, hogy az adórendszer reformja során bevezetett egykulcsos jövedelemadó „nem bünteti” a teljesítményt, csökkent a jövedelemre és a munkára rakódó adó súlya és a hangsúly az egyensúly érdekében a fogyasztási adóra tevődött át.