Varga nagy lehetőséget lát a szubszaharai kapcsolatokban

Komoly lehetőségek rejlenek a Magyarország és a szubszaharai régió országai közötti gazdasági kapcsolatok további fejlesztésében.

Varga Mihály kiemelte: Magyarország uniós tagországként, a fejlett technológiát képviselő ipari termékek gyártójaként és a mezőgazdasági termények exportőreként a jelenleginél sokkal komolyabb szerepet tölthet be az afrikai országok külgazdasági kapcsolataiban. Elmondta, hogy – bár Magyarország és az afrikai országok kereskedelmi forgalma dinamikusan nőtt az utóbbi években – az ezekkel az országokkal folytatott kereskedelem csupán 0,9 százalékát teszi ki Magyarország kereskedelmi forgalmának.

A nemzetgazdasági miniszter jelezte: a világ számos nagyvárosában, így Budapesten is rendezvénysorozattal emlékeznek meg az Afrikai Unió elődjének számító Afrikai Egységszervezet megalapításának 50. évfordulójáról. A magyar Külügyminisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium által szervezett budapesti Afrika-fórum nem protokolláris esemény, hanem a közös gondolkozás és cselekvés kiindulópontja – mondta Varga Mihály. Elmondta, az elmúlt évtizedekben tanúi lehettünk annak, amint az afrikai országok felismerték saját gazdasági lehetőségeiket és jelentős gazdasági növekedést értek el: a világ tíz leggyorsabban növekvő államából hat Afrikában van – hívta fel a figyelmet a tárcavezető.

Varga Mihály kifejtette, hogy a beruházások gyorsan bővültek a szubszaharai afrikai országokban; 2011-ben a tőkebeáramlás elérte a 48,2 milliárd dollárt, megközelítve a válság előtti 50 milliárd dollárost, amelynek háromnegyedét közvetlen külföldi befektetések tették ki. Jól mutatja a fejlődés eredményeit a miniszter szerint az a tény is, hogy a világ államai egyre intenzívebben igyekeznek bővíteni kapcsolataikat a térség államaival, és az Európai Unió (EU) is kölcsönös szabadkereskedelmi megállapodások révén kívánja támogatni a gazdasági együttműködést.

A miniszter kiemelte: a magyar kormány külgazdasági stratégiájának egyik legfontosabb célja, hogy megtartva és lehetőleg erősítve az EU-ban elért pozíciónkat, a jövőben nagyobb figyelmet fordítson a dinamikusan fejlődő országokkal és térségekkel, így a szubszaharai országokkal való gazdasági kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére.

A szubszahari régió országainak részesedése az afrikai országokkal folytatott magyar kereskedelemből csak 0,6 százalék, ezért nagyon fontos, hogy mindkét oldalról támogassuk a gazdasági kapcsolatok bővítését – mondta. Magyarországon több olyan fejlett iparág van, amelyek komoly üzleti lehetőséget rejtenek magukban. Ilyen például a jármű- és elektronikai, valamint az energetikai ipar, az ipari automatizálás, a kórházberendezések, gyógyszerek, orvosi műszerek gyártása, valamint a mezőgazdasági termékek és technológiák – fejtette ki Varga Mihály.

Elmondta: örömmel látja, hogy a magyar vállalatok ismét kezdik felfedezni az afrikai piacot. A kontinensen már jelen lévő cégekről szólva kifejtette: Nigériában bányaipari, olajfinomítási, faluvillamosítási, vízügyi és mezőgazdasági fejlesztési projektekben vesznek részt magyar vállalkozások, egy magyar vállalkozás pedig 15 afrikai országra kiterjedő szoftverfejlesztési tendert nyert el. Ezenkívül egy magyar cég fogja szállítani az új szudáni személyi okmánycsalád előállításához szükséges gépsorokat és szoftvert.

A nemzetgazdasági miniszter szólt arról is, hogy Afrikában a legnagyobb volumenű és legkiterjedtebb gazdasági kapcsolatokat a Dél-Afrikai Köztársasággal ápolja Magyarország: az elmúlt néhány évben az Afrikába irányuló magyar kivitel több mint fele ide futott be, és az import közel fele is ebből az országból származott. Magyarország a gazdasági diplomácia eszközeit is fel szeretné használni az afrikai kapcsolatok élénkítésére – mondta Varga Mihály, kifejtve, hogy 2011 nyarán kezdte meg munkáját Pretoriában egy magyar külgazdasági szakdiplomata, aki a Nemzeti Külgazdasági Hivatal támogatásával a kis- és közepes vállalkozásokra koncentráló üzleti hálózatokat épít.

Varga Mihály szerint a kölcsönös bizalomra épülő gazdasági kapcsolatok kialakításának egyik feltétele a folyamatos párbeszéd nemcsak az államok kormányai, hanem a tudományos és kulturális élet képviselői, a pénzügyi és üzleti körök, valamint a termelő vállalatok között.