A Bank of Englandet tíz évig Sir Mervyn King vezette, az ő mandátuma vasárnap éjfélkor lejárt. A 48 éves Carney előzőleg a kanadai jegybank kormányzója volt, ám ottani mandátuma tavasszal szintén lejárt.
Az új kormányzó tavaly novemberben bejelentett kinevezését londoni elemzők annak idején meglepetéssel fogadták, mert Carney nem sokkal korábban, a BBC-nek nyilatkozva gyakorlatilag kizárta, hogy indulna a tisztségért. Mindemellett komoly meglepetést keltett az is, hogy külföldi jelöltre esett a brit kormány választása.
Mark Carney kanadai állampolgár, ám mivel Kanada egyike azoknak a nemzetközösségi tagállamoknak, amelyek a brit uralkodót ismerik el államfőjüknek, a Bank of England új kormányzója hivatalosan brit alattvalónak számít. Felesége brit állampolgár, és a brit kormány tájékoztatása szerint Carney is kérelmezte a brit állampolgárságot.
Carney személyében a világ egyik legtekintélyesebb és legelismertebb jegybanki vezetője került a Bank of England élére. A globális pénzügyi elemzői közösség jórészt Mark Carney szakavatott monetáris politikai irányításának tulajdonítja, hogy a kanadai bankrendszer – sok más fejlett ipari gazdaság, köztük Nagy-Britannia bankrendszerétől eltérően – a pénzügyi válság mélypontján sem szorult állami tőkejuttatásra, és a kanadai gazdaság is viszonylag jó állapotban vészelte át a külső sokkokat.
George Osborne brit pénzügyminiszter sem takarékoskodott a felsőfokú jelzőkkel, amikor tavaly novemberben az alsóházban bejelentette Carney kinevezését. Osborne akkori szavai szerint Mark Carney „egész egyszerűen a legjobb, legtapasztaltabb és legképzettebb szakember az egész világon arra, hogy elláthassa a Bank of England kormányzói feladatát”.
Carney, akinek harvardi és oxfordi közgazdászdiplomája van, a Goldman Sachs befektetési bankcsoportnál töltött be vezető tisztségeket, mielőtt a kanadai jegybank élére került.
A brit jegybanktörvény alapján nyolc évig tölthetné be a Bank of England kormányzói tisztségét, de Carney már kinevezése előtt közölte a brit kormánnyal, hogy öt évre vállalja a megbízatást.
A brit jegybank élére a kormány álláshirdetéssel keresett új kormányzót. A hirdetés a The Economist című brit gazdasági-politikai folyóiratban jelent meg tavaly szeptemberben. Az 1694-ben alapított Bank of England történetében először fordult elő, hogy álláshirdetéssel kerestek kormányzót az intézmény élére.
A Bank of England új kormányzójának komoly reformokat kell végigvinnie, a jelenlegi konzervatív-liberális brit kormánykoalíció ugyanis nem sokkal 2010-es választási győzelme után teljes körű bankfelügyeleti reformtervet jelentett be. Ennek alapján a bankszektor felügyeletét ellátó Pénzügyi Szolgáltatási Hatóság (FSA) megszűnik, és az új szabályozó szervezet a Bank of England részlegeként működik.
A Bank of England több tekintetben félig független intézmény. Elsődleges mandátuma az árstabilitás biztosítása, de a követendő inflációs célt a kormány írja elő számára; a jelenlegi cél 2 százalék éves összevetésben.
A brit jegybanktörvény értelmében ha egy adott hónapban az éves infláció 1 százalékponttal vagy annál nagyobb mértékben eltér a célszinttől bármelyik irányban, a Bank of England kormányzója hivatalos levélben köteles tájékoztatást adni a pénzügyminiszternek az eltérés okairól.
A brit jegybankot alig másfél évtizede ruházták fel a kamatdöntés jogával. Az akkori munkáspárti kormány 1997-ben adta át ezt a jogkört a Bank of Englandnek, addig a mindenkori brit pénzügyminiszter határozta meg a jegybanki alapkamatot is egyszemélyi döntéssel.
