A professzor szerint a későbbiekben elérhető lehet az a cél, hogy a tó halállománya önfenntartó legyen – vagyis ne legyen szükség se haltelepítésekre, se állományszabályozó halászatra –, de előbb „ki kell irtani” a nem őshonos, hidrobiológus és ökológus szempontból nemkívánatos busát a Balatonból.
Az intézetvezető szólt arról is, hogy a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-vel szoros együttműködést alakított ki a tihanyi kutató bázis, és tudomása szerint már jó ideje csak ökológiai célú halászatot folytat a társaság.
G. Tóth László elmondta azt is, hogy a busaállomány egy része a környező halastavakból jut a Balatonba.
„A saját szemmel is láttam, hogy a Balaton dél-parti befolyóival kapcsolatban lévő, magántulajdonú halastavakból származik a Balaton mostani busaállományának egy része, onnan szökdösnek a kis busák a tóba”. A kutatók pár éve szorgalmazzák többféle fórumon, hogy ezeken a halastavakon állítsák le a busatenyésztést, de egyelőre nem született erről jogszabály – tette hozzá a professzor.
A szakember arról is beszélt, nem tartja szerencsésnek, hogy megszűnjön a halászat, vagy az állami tulajdonban lévő halgazdálkodás a Balatonon. „Igaz, vannak példák arra, hogy jól működik, amikor egy tavat horgászok irányítanak, ilyen például a Tisza-tó, de én félteném ettől a Balatont, hiszen ez egy több területet is kiszolgáló ökoszisztéma, amiből csak egyik a horgászat” – fogalmazott. Az, hogy a Balaton vízminősége jó, azzal jár, hogy kevesebb a szervesanyag-tartalma és kisebb a haleltartó képessége, és ha kevesebb a hal, az nem feltétlenül emberi beavatkozás eredménye – tette hozzá a limnológiai intézet vezetője.
