Amikor soha nem jó semmi – állandóan szenved, változtatni nem akar

Kapcsolatainkban, amikor nem azt mondjuk, amit gondolunk: rejtett tranzakciót alkalmazunk.

Illusztráió Fotó: (Fotó: Pexels)

Fotó:  Pexels

Emberi játszmák

Mint ahogyan korábbi cikkünkben írtunk már róla, a játszma elnevezés Eric Berne kanadai pszichiátertől származik. Dr. Eric Berne (1910–1970), a tranzakcióelemzés megalkotója, pszichoanalitikus képesítésű pszichiáter volt, több mint egy tucat könyv szerzője, a Nemzetközi Tranzakcióelemzési Szövetség alapítója. Az Egyesült Államokban tanult pszichoanalízist, de nem vált analitikussá, bár képzését neves analitikusoknál – Paul Federnnél, majd Erik Eriksonnál végezte. Ehelyett megalkotta a tranzakcióanalízist, a TA-t. Ez a szemlélet és a tranzakcióanalitikus szemléletű pszichoterápia, tanácsadás, nevelési és szervezetfejlesztési megközelítés az évek során az egész világon elterjedt. 

Emberi játszmák című művet az 1960-as évek legkelendőbb ismeretterjesztő könyveként tartják számon; több mint száz héten át szerepelt a New York Times bestsellerlistáján. Több mint ötmillió példányban kelt el, és valószínűleg a Life Magazine 1965-ös számában megjelent, a neves író, Kurt Vonnegut Jr. által írt rendkívül lelkes könyvkritika is hozzájárult a hírnevéhez. Könyvében Berne röviden áttekinti a tranzakcióelemzés megközelítésének néhány alapvető tételét, meghatározza a megközelítésben használt kifejezéseket, valamint felsorolja és leírja a különböző „játszmákat”. 

A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható végkimenetel felé halad – írja Eric Berne Emberi játszmák című könyvében. Magyarázatként hozzáteszi: Leíró módon: gyakran ismétlődésekbe bocsátkozó, a felszínen hitelt érdemlő, rejtett indítékú tranzakciók ismétlődő készlete. Még egyszerűbben: csapdás vagy trükkös lépések sorozata. A szerző leírja, a játszmákat két fő ismertetőjegy különíti el világosan az eljárásoktól, a rituáléktól és az időtöltéstől: 1. a rejtett jelleg és 2. a nyereség. Az eljárások lehetnek sikeresek, a rituálék hatékonyak, az időtöltések szolgálhatják kapcsolati érdekeinket, de meghatározásánál fogva mind a három nyílt: járhatnak versengéssel, de sohasem konfliktussal, a befejezés lehet feltűnést keltő, de sohasem drámai. Ezzel szemben a játszma alapvetően tisztességtelen, kimenetele pedig nem csupán izgalmas, hanem drámai jellegű. 

Miért játszmázunk?

Eric Berne szerint, amennyiben az emberek nem kapnak elegendő sztrókot (visszajelzést, kedvességet, simogatást, érintést), akkor kiszárad a gerincagyuk.  A társas érintkezés abból áll, hogy az emberek „simogatásokat” adnak egymásnak. E szó az angol stroke fordítása a könyvben. Berne olyan értelemben használja, mint bármilyen megnyilvánulását annak, hogy az egyik ember tudomásul veszi a másik jelenlétét. Mivel a „simogatás” szó a magyar nyelvben kifejezetten pozitív töltetű, a TA hazai terminológiájában általánossá vált a „sztrók” kifejezés használata. Sztrók lehet ebben az értelemben bármi, amivel az egyik ember odafordul a másik felé.

A sztrók lehet pozitív vagy negatív, feltétel nélküli vagy feltételes.

• Pozitív sztrók: a befogadóban kellemes érzést vált ki, jobban érzi magát tőle.
• Negatív sztrók: a befogadó számára kellemetlen, rosszabbul érzi magát tőle.
• Feltétel nélküli sztrók: a befogadó személyére, lényének egészére irányul, konkrét megnyilvánulásától függetlenül.
• Feltételhez kötött sztrók: a befogadó valamely tulajdonságára vagy konkrét megnyilvánulására reagál.

Előző cikkünkben írtunk az énállapotokról, így a Gyermeki, Felnőtti és Szülői énállapotokról. Ezt nagyjából úgy kell értelmezni, hogy minden emberben működnek énállapotok, melyek nem szerepek, hanem lélektani realitások. Az énállapotok érzések és a hozzájuk kapcsolódó magatartásminták rendszere. Amikor egy helyzetben a bennünk élő Gyermek kel életre, azaz a Gyermeki énállapotot aktivizálódott, akkor úgy reagálunk bizonyos helyzetekben, mint ahogyan azt gyermekkorunkban tennénk. Amikor viszont a Szülői énállapot aktív, akkor édesapánk vagy édesanyánk régi, múltbéli reakcióját hozzuk vissza, azaz úgy reagálunk, ahogyan azt a szülő tette volna. Ezek az énállopotok pedig váltakoznak bennünk. 

A tranzakcióanalízis, melyet Berne alkotott, talán bonyolultnak tűnő, de nagyon izgalmas rendszer a fejlődéshez. Saját működésünk megismerése, és a tranzakcióanalízis alkalmazása nagyban hozzájárul az önismeret fejlesztéséhez és az egészséges kapcsolatok kialakításához. A rögzült játszmák lefülelésével, felismerésével, azonosításával mind közelebb jutunk magunkhoz, így másokhoz is. 

Eric Berne több játszmát is bemutat könyvében, amelyek nagyon sűrűn előfordulnak kapcsolatainkban. Amennyiben kíváncsi arra, milyen tipikus játszmákat működtetünk, olvassa el következő, emberi játszmákról szóló cikkünket is!