Egy rövid mondat, amit ezerszer hallottunk már válaszként otthon, mégis felbosszant

„Semmi!” Itt a válasz, ami a „Mi a baj?” című kérdésre érkezik egy kapcsolatban, és ami után a kérdező sokszor nem tud lehiggadni, ugyanis ez a válasz lehet egyben provokáló, dühítő, bántó, irritáló, de nyugtalanító is. A lényeg, hogy semmiképpen sem kerek vagy megnyugtató, érzékelni lehet mögötte a feszültséget. De miről is szól igazából ez a rövidke mondat, a „Semmi”, és miért leszünk tőle ingerültek? Eric Berne, a tranzakcióanalízis megalkotójának Emberi játszmák című könyve sok mindenre választ ad.

Illusztráció Fotó: (Fotó: Pexels)

A „Games People Play” – Emberi játszmák című művet az 1960-as évek legkelendőbb ismeretterjesztő könyveként tartják számon; több mint száz héten át szerepelt a New York Times bestsellerlistáján. Több mint ötmillió példányban kelt el, és valószínűleg a Life Magazine 1965-ös számában megjelent, a neves író, Kurt Vonnegut Jr. által írt rendkívül lelkes könyvkritika is hozzájárult a hírnevéhez. Könyvében Berne röviden áttekinti a tranzakcióelemzés megközelítésének néhány alapvető tételét, meghatározza a megközelítésben használt kifejezéseket, valamint felsorolja és leírja a különböző „játszmákat”. 

Kapcsolatainkban, párbeszédeinkben, amikor nem azt mondjuk, amit gondolunk, valójában rejtett tranzakciót alkalmazunk. Berne, Emberi játszmák című könyvét a szakmabelieknek szánta, ám olvasmányos megfogalmazása és könnyű érthetősége miatt (saját és kiadója legnagyobb meglepetésére) a laikus közönség körében is nagy sikerre és általános ismertségre tett szert, napjainkra pedig a legismertebb pszichológiai könyvek egyike.  

Fotó: (Fotó: Pexels)

Bárki képes átváltani az egyik énállapotból a másikba

A könyv a társas érintkezést vizsgálja, elemzi és kategorizálja, szinte kivétel nélkül a gyermekkorba visszavezetve mindennek az alapját. Az emberben három énállapotot különböztet meg. Az énállapotok olyan működésmódok, melyek közt pillanatról pillanatra válthat egy adott személy, tehát Berne mindenkiben meglevőnek nyilvánít.

A szerző szerint a spontán társas tevékenységet legjobban a pszichoterápiás csoportok bizonyos fajtáiban figyelhetjük meg. „Kitűnik, hogy az emberek időről időre figyelemre méltó módon változtatnak a magatartásukon, nézőpontjukon, hangjukon, szókincsükön és egyéb viselkedési sajátosságaikon. A viselkedésbeli változásokat gyakran kísérik érzelmi eltolódások. Úgy látszik, a viselkedésminták bizonyos készlete minden emberben egy bizonyos lelkiállapot megfelelője, míg egy másik készlet egy másfajta pszichikus attitűdhöz tartozik; s a kettő gyakran ellentétes. Ezek a változások és eltérések vezettek el az énállapotok fogalmához.”

Berne elmélete szerint az ilyen énállapotok bizonyos, korlátozott választéka mindenkinek rendelkezésre áll, ezek nem szerepek, hanem lélektani realitások. Az énállapotok érzések és a hozzájuk kapcsolódó magatartásminták rendszere. Három kategóriát különböztethetünk meg:

1. a szülőkére hasonlító énállapotok (Szülői),
2. autonóm módon, a valóság tárgyilagos értékelésére irányuló énállapotok (Felnőtt),
3. archaikus maradványokat képviselő, korai gyermekkorban rögzült, de még mindig aktív énállapotok (Gyermeki). 

Berne úgy magyarázza: „egy-egy emberi közösség minden egyes tagjában, minden pillanatban Szülői, Felnőtt vagy Gyermek énállapotok jutnak kifejezésre; bárki képes átváltani az egyik énállapotból a másikba, még ha nem is egyforma könnyedséggel.” Kapcsolatainkban ezek az énállapotok állandóan változnak, de az is előfordulhat, hogy keverednek bennünk a mintákhoz kapcsolódó reagálási módok. 

Cikkünk folytatásában az énállapotokról, tranzakciókról és az emberi játszmák típusairól olvashat.