A siófoki ügyvéd a Sonline megyei hírportálnak úgy kommentálta az eseményeket, hogy nagyon közel állnak ahhoz, hogy megoldást találjanak – az egyoldalú szerződésmódosításból fakadó – jogi útvesztőre. Az Erste által jegyzett kommünikében az áll: „az elszámolás alapja az, hogy a semmisségi okot kiküszöböljük, azaz olyan helyzetet szimuláljunk, mintha az ügylet során nem történt volna a szerződés rögzítetten túl kamatemelés. Ez azt jelenti, hogy az elszámolásban végig az induló, azaz a kamatemeléseket nem tartalmazó részletezést mutatunk ki.” A korábban több hasonló ügyön is dolgozó Léhmann azt mondta erről, a bank nem terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Kúria felé, hanem elismerte egyes, általa diktált szerződési feltételek érvénytelenségét.
A közelmúltból a Győri Ítélőtábla döntését érdemes vizsgálni, a tanács egy a CIB Bankkal kötött ingatlanhitel-szerződés ügyében állapította meg, hogy az részben semmis. A döntés oka az volt, hogy a tanács álláspontja szerint tisztességtelen általános szerződési feltételnek minősül az egyoldalú kamatmódosítás lehetőségének kikötése, valamint a kamattal és más díjakkal kapcsolatos egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit meghatározó kitétel.
Ugyan azon a napon egyébként az ítélőtábla elkaszált egy másik ügyet, ott Zámbó Tamás bíró kiemelte: a fellebbviteli eljárásban elbírált ítéletet meghozó Szombathelyi Törvényszék csupán a teljes semmisség kérdésével foglalkozott az ügyben, és ki is mondta azt, arra hivatkozva, hogy nem jelölték meg a felvett hitel összegét.
A bíró – hangsúlyozottan speciálisként említve az esetet – megjegyezte: a most tárgyalt ügyben a felek egy alkalommal úgy módosították a szerződést, hogy abba belekerült a tartozás összege, így kiküszöbölték a semmisségi okot. Mint mondta, a szerződési konstrukció speciális volt, devizában megjelölt összege miatt nem a megkötéskori, hanem a folyósításkor érvényes árfolyamok alapján kalkulálnak, ugyanakkor mindeddig nem igazolható, hogy a CIB Bank megküldte az összegről az értesítést ügyfelének.
Semmi nem korlátozza a bankokat a két évvel ezelőtt kötelezővé tett referenciakamat bevezetése előtt felvett hitelek esetében a kamatok alakításában – mondta korábban a Magyar Nemzet kérdésére a BankRáció.hu elemzője. Gergely Péter arra is fölhívta a figyelmet, hogy a magyar gazdaság pénzügyi stabilitását jelző olyan mutatók, mint az országkockázati felár (CDS) 2011–2012-es esése után sem csökkentek érezhetően a hitelkamatok. Minden bizonnyal ez is hozzájárult, hogy a magyar kormány 2012. április elsejétől a referenciakamat bevezetésével korlátozta a pénzintézetek kamatemelésének mértékét. (Ennek lényege, hogy a csökkenő alapkamathoz igazodó budapesti bankközi forinthitel-kamatlábhoz – BUBOR – kell kötni a felszámított hitelkamatot, s erre csak korlátozott mértékben tehetik rá saját felárukat, azaz hasznukat a bankok.)
Akad olyan bank is, amelyik a bedőlő hitelek magas arányával magyarázza, hogy nem tud engedni kamataiból. Gergely szerint az átlag ügyfél joggal mondhatja, hogy miután a bank a hitelbírálat során minden hitelfelvevőt megvizsgált, vállalnia kellene a felelősséget a nem fizetők fizetésképtelenségéért. Ennek terheit ne akassza a becsületesen fizetők nyakába. A szakértő szerint a megoldást az jelenthetné, ha a kormány tervei szerint a lehető leggyorsabban át lehetne váltani a devizahiteleket forinthitelekké, akkor ugyanis a bankoknak már kötelező lenne a referenciakamatot alkalmazniuk az új szerződésekben, s így vége lenne a magas kamatszintnek. Ráadásul az egyszerű ügyfél is követni tudná, miként alakulnak a törlesztőrészletei.
Mindehhez persze szükség lenne a Kúria mihamarabbi döntésére, hogy az Európai Bíróság iránymutatása alapján határozzon, miként változtathatja meg a kormány az egyoldalú szerződésmódosításra és az árfolyamrés alkalmazására vonatkozó jogszabályokat.
