– Milyen kormányzati szándék állhat a jövő évi költségvetés szokatlanul korai benyújtása mögött, és ennek a lépésnek mi lehet a hozadéka?
– Az egyik ok az, hogy a veszprémi és a tapolcai választás elveszítése után a kormány erőt mutasson, ezzel markáns jelét adja, nem a kétharmad függvénye a kormányzóképesség, az ország szekere arrafelé megy, amerre a kabinet akarja. A másik ok az európai szemeszter működése: az uniós tagállamok a büdzséterveiket még azelőtt egyeztetik egymással, hogy megtörténne a nemzeti parlamentek általi jóváhagyás. Ez egy átfogó és széles körű egyeztetés, és mivel eurózónán kívüli tagként is csatlakoztunk a költségvetési paktumhoz, meg kell tudni mondanunk, hogy a tervezett makrogazdasági mutatókat milyen intézkedésekkel kívánjuk elérni a következő két-három évben. Ugyanakkor mindenki felfelé módosította a magyar gazdaság növekedésére vonatkozó várakozásait, miközben a deflációt továbbra is látni, és az árfolyam tekintetében is bizakodást lehet tapasztalni: mindent egybevéve most a lehető legoptimistábbak a külső megfigyelők. Ilyenkor mindent el lehet fogadtatni, vagyis egy lazább költségvetést is át lehet nyomni.
– Vannak e versenyfutásnak kockázatai?
– A Költségvetési Tanács is jelezte, hogy túl korán van, rendszerint azért nyújtják be november végén a büdzsét, mert tizenegy hónap elteltével már körvonalazódik a kassza, májusban viszont még értelemszerűen legfeljebb sejteni lehet az év második felének kockázatait. Gondolok itt a görög és az ukrán államcsőd következményeire. Bár még az elején járunk, az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja sem vezet az európai tőzsdék szárnyalásához, sőt lefelé mennek a részvényindexek. Ehhez még hozzájárulhat az amerikai kamatemelés, nem az a kérdés, lesz-e, hanem hogy mikor. Ezekből egy kedvezőtlen feltételrendszer is kialakulhat 2016-ra anélkül, hogy a kormány bármit is elrontott, elszámolt volna. További kockázat a túlzott optimizmus, a még meg sem termelt javak elköltése. A „folytatjuk” választási szlogen azt is mutatja, hogy tartózkodnak a strukturális átalakításoktól, pedig az elmúlt negyedszázad ígérgetéseinek folytonosságát meg lehetne törni. Nem lehet rendbe tenni a nyugdíjrendszert, az egészségügyet, az oktatást, a regionális politikát és a környezetvédelmet, ha az ezekre a célokra szánt összegek nem változnak. Odáig rendben vagyunk, hogy a rövid távú célokat elértük, de a felsorolt területeken is tartós megoldást kell találni.