A megállapodásokat 2005-ben, Magyarország uniós csatlakozását követően kezdte vizsgálni az Európai Bizottság, és 2008-ban hozott határozatot arról, hogy a garantált felvásárlási ár tiltott állami támogatásnak minősül, minden kereskedelmi kockázatot kizár, és előnyösebb helyzetet biztosít az érintett termelőknek a piac többi szereplőjéhez képest.
Az erőmű a luxemburgi uniós bíróságon támadta meg ezt a határozatot, ahol 2012-ben első fokon elveszítette a pert.
Csütörtöki ítéletével a bíróság elutasította a cég fellebbezését, és megerősítette az elsőfokú döntést. A HTM-ek ügyében több erőmű is keresetet indított a bíróságon, de ezekről már korábban született döntés, két cég pedig vissza is vonta beadványát.
A megállapodások még a múlt század kilencvenes éveiben jöttek létre, jóval Magyarország uniós csatlakozása előtt, s azt a célt szolgálták, hogy vonzóvá tegyék a nemzetközi befektetők számára az erőműveket.
Az első fokú ítélet ellen a cég és korábbi tulajdonosa a francia GDF Suez-csoporthoz tartozó belga Electrabel arra hivatkozva fellebbezett, hogy az igazságszolgáltatás nem vette figyelembe az erőmű privatizációját és annak körülményeit. Az uniós hatóságok arra hivatkoztak, hogy az az uniós csatlakozás előtt történt. Az Electrabel fellebbezését eleve elutasította a bíróság, miután a vállalat az első fokú eljárásban nem vett részt.
A privatizációval összefüggésben az erőmű azzal érvelt, hogy az Electrabel piaci árat fizetett a cég részvényeiért, s ezzel minden szerzett előnyt visszatérített a magyar államnak. Ezzel viszont az uniós bírák nem értenek egyet, s arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Dunamenti Erőműnek a 90-es évek során lebonyolított privatizációja nem eredményezte azon támogatás tényleges visszatérítését, amelyet a szóban forgó HTM következtében nyújtottak neki.
„A Dumanenti Erőmű ugyanis a privatizációját követően megtartotta a jogi személyiségét, és tovább gyakorolta az állami támogatással érintett tevékenységeket oly módon, hogy ténylegesen e társaság tartotta meg azt az előnyt, amely 2004. május 1-jétől kezdve a HTM-ből eredt, és amelyben a versenytársaihoz képest a piacon részesült” – indokolja a bíróság a vállalat fellebbezésének elutasítását.
Még 2012-ben első fokon a bíróság tisztázta azt a kérdést, hogy az uniós csatlakozás előtt kötött megállapodásokat vizsgálhatja-e Brüsszel. Akkor a bírák azt állapították meg, hogy a csatlakozási szerződés tételesen tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek a csatlakozást követően is érvényben maradnak, és a HTM-ek nem szerepelnek ezen a listán. Emellett a szerződés világosan kimondja, hogy ha egy intézkedés korábban nem számított tiltott állami támogatásnak, a belépést követően annak minősülhet.
2012-ben azt is kimondta a bíróság, hogy az MVM a megállapodásokkal olyan kockázatot vállalt, amelyet piaci szereplő nem tett volna meg, így az érintett erőművek olyan előnyhöz jutottak, amelyeket piaci alapon nem lett volna lehetőségük megszerezni.
