Közölte, hogy döntéséről értesítette Justin Trudeau kanadai miniszterelnököt. Hangsúlyozta, hogy a vezeték megépítése aláásná az Egyesült Államok vezető szerepét a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Az elnök indoklásában kijelentette, hogy a Keystone XL hosszú távon nem járulna hozzá az amerikai gazdasághoz, nem csökkentené tovább az üzemanyagárakat és nem növelné az egyre inkább a saját olaj kitermelésére, valamint a megújuló forrásokra egyre jobban támaszkodó Egyesült Államok energiabiztonságát. A projekt megvalósítását több mint hét évig mérlegelte az amerikai kormány.
A Keystone XL megépítését a calgaryi székhelyű TransCanada társaság először 2008-ban javasolta. Ezt az Obama-kormány arra hivatkozva halogatta, hogy alapos hatástanulmányok elkészítésére van szükség. Ennek egyik oka az volt, hogy a terv ellenzői környezetvédelmi kifogásokat emeltek a vezeték nebraskai szakasza ellen.
A TransCanada 2012-ben kettébontotta a projektet, és bejelentette, hogy elkezdi megépíteni a vezeték Oklahoma állam és a Mexikói-öböl közé eső, 780 kilométeres szakaszát. Ehhez ugyanis – mivel a csővezeték déli szakasza kizárólag az Egyesült Államok területén halad – nem volt szükség szövetségi szintű jóváhagyásra. A TransCanada 2012 májusában újból kérelmezte a washingtoni külügyminisztérium engedélyét az északi szakasz megépítésére. Mivel ez már átlépte volna a kanadai–amerikai határt, a projekt nem volt megvalósítható az Egyesült Államok kormányának beleegyezése nélkül.
Megépítése esetén a Keystone XL teljes hossza 2700 kilométer lett volna. Lefektetésének költségét számítások szerint 7,6 milliárd dollárra becsülték. A vezeték kapacitása napi 830 ezer hordó lett volna.
Több republikánus elnökjelölt-aspiráns azonnal elítélte és politikai indítékúnak minősítette az elnök döntését.
