Veszélybe kerülhet az élelmezés biztonsága

Ángyán József szerint ma állami földprivatizációnak nevezve valójában intézményesített földrablás folyik.

Mára egyre inkább egy legújabb kori hűbéri birtokadományozó rendszer látszik körvonalazódni, melyben az állam a gazdálkodó családok, helyi közösségek helyett a politikaközeli érdekeltségekkel, rokoni, baráti körökkel, továbbá a globális és hazai spekuláns tőkével köt szövetséget – fogalmaz legújabb elemzésében Ángyán József, aki a második Orbán-kormány idején az akkori Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára volt. Felhívja a figyelmet arra: egyre több jel mutat arra, hogy ma Magyarországon államilag támogatott földspekuláció, intézményesített földrablás zajlik. Ezzel a földügy a helyi közösségek, valamint a spekuláns tőke érdekei összeütközésének „egyik legdurvább terepévé” válik, ami az ennek a folyamatnak egyébként is teljesen kiszolgáltatott gazdatársadalmat és vidéket, ezzel az egész társadalom élelmezési biztonságát végveszélybe sodorja.

Ángyán József úgy véli, Magyarországon azzal kellett és kell ma is szembesülnünk, hogy az államhatalom immár két-három évtizede a gátlástalan zsákmányszerző érdekcsoportok fogságában van, azok igényeit látszik kiszolgálni. Az állam által támogatott spekulatív földszerzés is e magánvagyon-gyarapítást szolgálja. A professzor véleménye szerint a föld olyan nyereséget ígér, amely már eléri a nagy tőkeérdekeltségek ingerküszöbét. A hazai 0,5–3 millió forintos hektáronkénti szántóárak és a hektáronkénti 10–25 millió forintos nyugat-európai szántóföldárbeli különbségek a piacliberalizáció kézzelfogható közelségében elképesztő extraprofit ígéretét hordozzák.

A nemzeti földvagyonból az állam tulajdonában ma még mintegy 2,15 millió hektár terület van, amely 1,7 millió hektár termőterületből (500 ezer hektár mezőgazdasági és 1,2 millió hektár erdőterületből), továbbá 450 ezer hektár művelés alól kivett – például természetvédelmi, honvédelmi és egyéb – területből tevődik össze. Az összesen 1,7 millió hektár állami tulajdonban lévő mező- és erdőgazdasági terület az ország termőterületének 23 százaléka. A kormány – emlékeztet a professzor – 2015-ben úgy döntött, hogy az év végéig dobra veri a tulajdonában lévő mezőgazdasági területek túlnyomó többségét. Ráadásul az így befolyó pénzt nem szándékozik egyértelműen termőföldvásárlásra fordítani.

Az állami földek „értékesítéséről” hozott döntéssel az ország vezetése Ángyán József szerint „súlyos határkőhöz” érkezett. A lépés ugyanis nem minősíthető másként, mint közös nemzeti vagyonunk stratégiai, nemzetbiztonsági jelentőségű maradékának, a közös földvagyonunknak erkölcstelen dobra verése, a közjó helyett a magánérdekek érvényesítése.

Az a kormányzati állítás, hogy ezzel a lépéssel – miután 300 hektár a földszerzési maximum – „nem a földspekuláció és a nagybirtok, hanem a családi gazdaságok” földalapja, a gazdálkodó családok fognak megerősödni, teljességgel valószínűtlen – magyarázza a professzor. Mint kifejti: licitálásos értékesítés esetén a tőkeerő dönti el, hogy ki tudja megszerezni az árverésre bocsátott földterületeket. Miután az árverésre bocsátott mintegy 11 ezer darab nagyméretű földrészlet átlagos kikiáltási ára közel 75 millió forint volt – de nem volt ritka az 500 millió forintot is meghaladó kikiáltási ár sem –, a ténylegesen mezőgazdasági tevékenységből élő, valódi családi gazdaságok nem tudtak beszállni a licitbe, mert még ha hitelt vesznek fel, ahhoz is 20 százalék önrész és 10 százalék árverési letét kell. Egy átlag gazda ennyit sem tud letenni.

A földforgalmi törvény és az erre hivatkozó kormányhatározat alapján nincs családon, érdekeltségen vagy településen belüli összeszámítási kötelezettség, és ezzel közös földterületi, illetve birtokmaximum. Egy nagyobb család – akár azonos háztartásban élő – tagjai, közös cég részvényesei vagy éppen azok rokonai tehát saját jogon, földművesként valamennyien szerezhetnek 300-300 hektár földtulajdont. Ha ezt ráadásul a saját cégüknek adják bérbe, úgy ahhoz hatósági hozzájárulás sem kell, azt senki nem tartja nyilván. A Nemzeti Földalapkezelő által közzétett árverési eredményeket előzetesen elemezve például a Csákvári Mezőgazdasági Zrt. vezérkara vagy éppen Mészáros Lőrinc és családja ezt a gyakorlatot követi. Mészárosék esetében például a családfő, a felesége (Mészárosné Kelemen Beatrix), a lánya (Mészáros Beatrix) és a bátyja (Mészáros János) saját jogon, „földművesként”, kikiáltási áron bevásárol a dobra vert állami földekből, majd a végén feltehetőleg bérbe adják az együttesen akár 1000 hektárt is meghaladó termőföldet saját cégüknek, a Búzakalász 66 Felcsút Mezőgazdasági Kft.-nek.