Az Alföldön is készülhet minőségi bor

Az exporton javítana Frittmann János soltvadkerti borász, aki az alsó kategóriás borok létjogosultságát sem vitatja.

– Milyen árfekvésűnek számítanak a magyar borok?
– Vannak magyar termékek, amik túlárazottak, de összességében nem ez a jellemző. A világ számos pontján jártam, ahol szakmai szemmel vizsgálódtam, van viszonyítási alapom. Az osztrák borok öt-hat eurónál kezdődnek, nálunk egy akciós palackot márt hét-nyolcszáz forintért lehet kapni. Ez kedvezmény nélkül ezerötszáz forint körül van, ami egyáltalán nem nevezhető drágának. Egyébként pedig azokat a borokat fogadják el magasabb áron a fogyasztók, amelyek évről évre nem okoznak csalódást. Nem szabad mindig ragaszkodni a magasabb kategóriához, a mennyiség nem mehet a minőség rovására. 2014 például olyan esős év volt, hogy a Frittmann-vörösborok csupán húsz százaléka lett prémium kategóriás, pedig próbálkozhattunk volna a trükközéssel.

– Merre érdemes terjeszkedniük a magyar borászoknak?
– Sajnos a külföld irányába nem folytattunk megfelelő marketingtevékenységet, ezt pótolnunk kell. Szakembereket kell bevonnunk erre a feladatra, de úgy, hogy felügyeljük is a munkát. Az ágazatnak kell megmondania, hogy mit szeretnénk, ezt profiknak kell véghezvinniük. Némelyik környékbeli országra, például Lengyelországra, Szlovákiára, Csehországra, Romániára nagy súlyt kell fektetnünk. Ezek lényeges piacok lehetnek, itt mostanában alakul a borkultúra. Vannak különleges államok is, a mi pincészetünk egyik első külföldi felvevője Új-Zéland volt. A lengyel és a szlovák piac a mi borászatunknál is meghatározó, de Angliában, Németországban, Hollandiában is jelen vagyunk. Ma már figyelembe kell venni az ázsiai országokat, ott különleges, egyedi borokra van szükség. Ezen a földrészen nem várható robbanás. Nem is baj, mert ha Kínában csak három százalékkal nőne a borfogyasztás, akkor a világon most termesztett szőlőmennyiség nem lenne elég.

– Az exportnál csak az olcsó importborok okoznak nagyobb fejtörést.
– A legalsó kategóriát az olcsó importborok szinte teljesen tönkretették. A tavalyi tüntetések óta csökkent az olasz borok mennyisége, de a maradék is lenyomja a hazai árakat, még a középkategóriás termékek is ezekhez igazodnak. A szüret után lehiggadtak a termelők, de idén ugyanezek a gondok megint előjönnek majd. Igazi fogást sajnos nem talált az unió. Sajnos ezek a termékek már magasabb kategóriájú papírokkal jönnek be, így még nehezebb tenni ellenük, érzékszervileg ugyanis nem lehet különbséget tenni közöttük. Összetett probléma, a megoldást még senki sem ismeri, de igyekszünk megtalálni. A borászat úgy teljes, hogy a legalsó és a legfelső kategóriákkal is foglalkozunk, hiba lenne, ha az ágazat csak a piramis csúcsát tartaná szem előtt.

– Egységes most a szakma?
– A Hegyközségek Nemzeti Tanácsánál a problémák megoldásán dolgozunk. Igaz, egy év alatt a húsz-harminc éves elmaradást nehéz behozni. Más alapokon működünk, mint három évvel ezelőtt, már az ágazati szereplők töltik be a vezető pozíciókat, ez fontos célunk volt. A tavalyi elnökváltás jót tett a szakmának, a balatonboglári Légli Ottóval az élen megyünk előre. A szakmaközi szervezet elnökeként első intézkedésem az volt, hogy minden szakmai szereplőt egy asztalhoz ültettem, nem hagytunk ki senkit. Az itt született javaslatok komoly erővel bírnak a törvényhozás előtt. Fontos eredmények ezek, mert ágazaton belül közel hatvanezer családról van szó. Ez nem a legnagyobb szelete ugyan a mezőgazdaságnak, de mindig igényelni fogja a kézimunkát. Így a munkaerőpiacon is fontos szerepet tölt be. A szőlőtermő vidékek helyben tarthatják a munkaerőt, visszafoghatják az elvándorlást.