Kézhez kapta szerkesztőségünk a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) feljelentéselutasítását tartalmazó határozatát a letelepedési kötvényekkel kapcsolatban. Lapunk még tavaly december elején fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához (AJBH), ahol anonim közérdekű bejelentést tettünk a közvetítőcégekkel kapcsolatban. A hivatal február 2-án jelezte, hogy a BRFK feljelentésként kezeli a bejelentésünket, és nyomozást indít. Ezt követően felfedtük magunkat, és kiegészítettük a rendőrségnek tett bejelentésünket.
A letelepedési konstrukció lényege, hogy az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkező befektetők, ha legalább 300 ezer euró névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, a hazai törvények értelmében fél év után letelepedési engedélyt kapnak. A kötvényt azonban csak a gazdasági bizottság által kijelölt cégek forgalmazhatják, ezek egy kivételével olyan államokban vannak bejelentve, amelyeket gyakran neveznek offshore helyszíneknek. Számításaink szerint a letelepedési program 2013-as indulása óta 81–97 milliárd forintot tettek zsebre a közvetítőcégek.
Bejelentésünkben olyan esetekre világítottunk rá, amelyekben a bizottság furcsa módon döntött a forgalmazási engedélyekről. Az akkor még Rogán Antal vezette gazdasági bizottság ugyanis rejtélyes módon azelőtt (2013. május 23-án) ütötte rá a pecsétet a VolDan Ltd. és az S&Z Program Ltd. kötvényforgalmazási kérelmére, hogy azt a liechtensteini igazságügyi hivatal kiadta volna (május 27-én).
További furcsaság, hogy a Magyar Nemzet által a gazdasági bizottságnál kérvényezett tavalyi iratbetekintéskor kiderült: a VolDan Ltd. ügyvezetője és egyben tulajdonosa az a Josef Gabriel Hermann, akinek a nevén több cég is van Liechtensteinben. Az alapító okiratban szerepel Walter Christoph Wachter neve is, aki szintén több cégben szerepel, ráadásul ő az S&Z Program Ltd. igazgatója is. Utóbbi cég egyébként úgy nyilatkozott a gazdasági bizottságnak, hogy egy Damaszkuszban élő szír állampolgár, bizonyos Zina Akkad Watter az egyedüli tulajdonosa. Felmerül a kérdés: ha a két cég esetében különböző tulajdonosi körökről van szó, ahogyan ez a gazdasági bizottság irataiban áll, miként történhetett meg, hogy a két vállalkozást ugyanazon a napon – 2013. május 22-én – alapították, és a cégbejegyzésről szóló határozatot mindkettőjük esetében 17 óra 26 perckor nyomtatta ki a liechtensteini cégbíróság.
A BRFK korrupciós bűnözés elleni osztálya – miután tájékozódott az e témában írt sajtócikkekről, illetve dokumentumokat kért be a bizottságtól – arra a következtetésre jutott, hogy nem történt bűncselekmény. Sőt, közokirat-hamisítás sem valósult meg, mert a testület 2013. június 10-én adta meg a forgalmazási engedélyt, a május 23-i és május 27-i időpont pedig a rendőrség szerint a „határozatok keletkezését megelőzően volt, így nem releváns körülmény, a határozatban foglalt döntés jogszerűségét nem érinti”.
A nyomozás megindítása után, idén február 10-én újabb iratokat küldtünk a BRFK-hoz, amelyekből kiderül, hogy a gazdasági bizottság a saját határozatait sem tartja be. A testület tavaly december 15-én két közvetítőcég – a Szingapúrra specializálódott Euro-Asia Investment Management Pte. Ltd. és a Discus Holdings Ltd. – forgalmazási engedélyét vonta vissza, mondván, nem értékesítettek az elmúlt három évben legalább száz államkötvényt. Mindez úgy történt, hogy egyik cég esetében sem járt még le a limit a hároméves határidő: a Discus Holdings 2013. április 29-én, míg a Euro-Asia Investment Management 2013. június 10-én kapott engedélyt letelepedési államkötvények forgalmazására. Sőt a közvetítőcégek jelentkezését, működését meghatározó miniszteri rendelet is csak 2013 februárjára készült el. Amennyiben a testület a törvény hatálybalépésétől számítja a három évet, akkor sem stimmel az időpont, hiszen 2012. december 27-én jelent meg a Magyar Közlönyben az erről szóló jogszabály, miközben a bizottság 2015. december 15-től datálta visszavonási határozatait.
Ezzel kapcsolatban a rendőrség nem kért be dokumentumokat a bizottságtól, de kifogásolta, hogy lapunk nem küldött olyan iratokat, amelyek egyébként a bizottság parlamenti honlapján bárki számára elérhetők. – A visszavonásról készült határozatokat a feljelentő nem csatolta, saját elérhetőségét nem jelölte meg, így sem a visszavonás ténye, sem az indoka nem ellenőrizhető – indokolta passzivitását a BRFK. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, hiszen a február 10-i levelünkben felfedtük a bejelentő személyét, az e-mail címet és a mobiltelefonszámot is megadtuk.
