Nincs jogi következménye az Európai Bizottság (EB) figyelmeztetésének, vagyis hiába nő a büdzsé hiánya, még így is bőven 3 százalék alatt marad a bruttó hazai termék (GDP) arányában. Ez azt jelenti, hogy nem indul újra hazánk ellen a túlzottdeficit-eljárás. Van azonban egy másik mérőszám is, amelyben Magyarország rosszabbul teljesít a brüsszeli testület szerint. Úgy látják az uniós közgazdászok, hogy hazánk távolodik az úgynevezett középtávú költségvetési céltól (MTO), emiatt kiigazításra van szükség a büdzsében. – Idén a GDP 0,3 százalékának megfelelő, azaz mintegy százmilliárdos, jövőre pedig a nemzeti össztermék 0,6 százalékát jelentő, több mint 200 milliárd forintos kiigazításra van szükség – közölte tegnap az EB.
Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) ügyvezetője szerint a jelentés feltételes módban fogalmaz, mivel döntés csak egy év múlva, a tényadatok alapján születhet, mondanivalójának lényege azonban összhangban van a hazai elemzők többségének véleményével.
Vagyis Romhányi szerint a kormány ahelyett, hogy most, az uniós forrásokból táplált gazdasági konjunktúra idején takarékoskodna és felkészülne a nehezebb időkre, indokolatlan költségvetési osztogatásba kezdett. Brüsszel lényegében arra figyelmeztette a kormányt, hogy tartsa magát az általa vázolt költségvetési pályához. Az uniós tagállamok ugyanis több évre előretekintve küldik meg a testületnek a megvalósítani kívánt fontosabb makrogazdasági célokat. Ebben hazánk 1,5 százalékos GDP-arányos középtávú hiányt vizionált, amelytől most eltér. A jövő évi büdzsében például az idei kétszázalékos hiánycélt 2,4 százalékra emeli. Nem titkolja a kormány sem, hogy osztogatásra készül. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter áprilisban arra a kérdésre, hogy a 2017-es költségvetés készítésekor a kormány figyelembe vette-e, hogy választási időszak következik, a miniszter a következőt válaszolta: „Természetesen. Ne legyünk farizeusok. Négy év a kormányzati ciklus. A kormány a döntéseinél figyelembe veszi, hogy a mandátuma végén el kell számolnia. Miért bűn, ha ezeket a szempontokat is mérlegeljük?”