Mindemellett megjelentek „influenszerek” is, az első a pár éve már nem frissülő Pacalvadász volt, egyik pacalrajongó barátom, Vincze Gábor történész hívta fel a figyelmem rá még a blogvilág fénykorában, több, mint tíz évvel ezelőtt. Nemrég indult Vastag Balázsnak a dunapataji Tanya bisztró üzletvezetőjének PacalTurista nevű csatornája, összeállt a Pacalútlevél közösség, a legjobbak egy részéből. Mi több, már megvan a második kibővített útlevél is, immár tíz állomással.
És eljutottunk oda, hogy Dunapatajon bő négyezres látogatottságú pacal-majálist szerveznek, ahol több ország pacalételeit kóstolhatta az érdeklődő közönség, fellépett a kalocsai Piros Rózsa táncegyüttes, a Mátrai Jazz Quartett s a Clippers Rockabilly, remek hangulatot teremtve. Volt chilievő verseny a hajósi Kelchilinek köszönhetően, valamint Surströmming kihívás (a világ legundorítóbb ételeinek toplistájának szinte elmaradhatatlan szereplője ez a svéd halkonzerv, eszméletlen reakcióvideókat láthatunk a YouTubeon, magyar nyelven álljon itt a Street Kitchen összefoglalója. Jómagam bontottam ki az egyik konzervet, meg is kóstoltam, megettem egy halat kísérő nélkül, citrommal még ízlett is.)
Sajnos a délvidéki színeket képviselő Verne étterem, valamint a Bekő Norbert által prezentált felvidéki pacal elfogyott, mire megkóstoltam volna. A szervezők azzal kompenzálták a hoppon maradottakat, hogy három kóstolójegy ellenében adtak egy teljes adag marhapofás pacalt. Ez a pacalfogás vezeti egyébként a közel százötven tételes pacalpörkölt-toplistámat az állandó étlapon szereplők közül. (Ha a valaha kóstoltakat vesszük, akkor az Ikon és a Bori Mami beelőzi, de még így is dobogós.)
Jutott viszont Wang mester háromféle vibráló, izgalmas pacalsalátájából, melyek persze ismerősek voltam a Wang-éttermekből, az öcsém, Borbély Szilárd által prezentált, erdélyi pacallevesből és Hajdú Zoltán százrétű pacalból készült a lampredotto-szendvicset idéző fogásából.
A marhának ugyebár négy gyomra van, mi magyarok a recés gyomrot, meg a bendőt használjuk ezek közül, a távolkeleti konyha előszeretettel nyúl a százrétűhöz, de az előző kettővel is lehet találkozni jobbacska kínai éttermekben, Budapesten is. A lampredotto az oltógyomor, amivel Toscanan kívül még nem találkoztam. Aki evett a firenzei piacon zsemlébe illesztett főtt oltógyomor-csíkokat zöld vagy piros szósszal, tudja, hogy ez adja a legintenzívebb pacalélményt, megkockáztatható, hogy ez is taszítaná legjobban az átlagfogyasztót, már persze, ha ismerné.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!