Az Institut économique Molinari tanulmánya szerint a francia, a belga és az osztrák alkalmazott után a magyarnak kell legtöbb napot dolgoznia ahhoz, hogy kifizethesse a munkabért terhelő adókat és egyéb közterheket. Az éllovas Franciaországban a 211. napon kezd saját zsebre keresni az átlagpolgár, de Belgiumban is csak két nappal korábban jut el ugyanoda. Nyugati szomszédunknál éppen kétszáz napba telik, amíg megkeresi a közterhekre valót az átlagalkalmazott, míg hazánkban ugyanerre már 197 nap is elegendő.
Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora az adatokat elemezve lapunknak elmondta, önmagában ezek az információk nem jelzik, hol áll az ország a versenyképességi listán. Vannak országok, amelyekben magasak a közterhek, mégis a legversenyképesebbek között találjuk őket. Ez is azt mutatja, hogy nem csupán az állami elvonás mértéke számít, de az is, hogy az elvont összeget mire fordítja az állam. Ha azt korrupciómentesen, a gazdaság érdekei szerint fektetik be, költenek az oktatásra, kutatásfejlesztésre, akkor a magasabb elvonás akár hasznos is lehet a versenyképesség szempontjából.
A professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy hazánkat nem a fejlett országokhoz kell hasonlítani, hanem a régiós országokhoz. Míg Romániában, Lengyelországban vagy Szlovákiában jelentősen – 39-40 százalékra – csökkent a jövedelmek központosítása a rendszerváltás óta, addig nálunk a GDP felét szippantja be az állam. Igaz ugyan, hogy a kevesebb adóból kevesebb közszolgáltatásra jut forrás, de az állampolgároknál több pénz marad, és hatékonyabban tudják elkölteni, mint egy állami bürokrata.
