Erőteljesen átalakult a nemzetközi olajpiac működése az utóbbi években, és emiatt számos korábban alapvetőnek tekintett szabály is megváltozott – mondta lapunknak a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője. Barta Judit szerint az ágazaton belüli átrendeződések miatt hatalmas feszültségek keletkeztek az olajszektorban az utóbbi esztendők során, s ezek feloldásához hosszú időre lesz szüksége a világgazdaságnak.
Spencer Dale, a British Petroleum nevű brit olajtársaság jegybankárból lett vezető elemzője már egy tavaly októberi konferencián megkérdőjelezte a piac eddigi alapszabályait. Az Index.hu által idézett szakértő azt állította, hogy új olajgazdaság van kialakulóban, és a korábbi alapigazságok már nem érvényesek az ágazatban. Így szerinte érvényét vesztette például az az alapvetés, hogy az olaj belátható időn belül kimeríthető természeti erőforrás. Emellett megbukott az a tétel is, hogy az olaj kínálata és kereslete nem igazán árérzékeny, azaz az árrugalmassága kicsi.
Spencer Dale úgy látja: nem állja meg a helyét a harmadik hagyományos feltevés sem, hogy az olaj keletről nyugatra áramlik, míg a pénz nyugatról keletre. Vagyis az, hogy az olajat főleg a Közel-Keleten termelik, és leginkább Észak-Amerikában és Európában használják fel. A negyedik korábbi sarokpont pedig az volt, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) a piacon árstabilizáló szerepet tölt be, mivel a termelés szabályozásával mindig ellensúlyozni tudja az olaj keresletében vagy kínálatában bekövetkező változásokat – írta az Index.hu.
A szakértő kijelentette: ezek a korábbi igazodási pontok már nem léteznek. Vagyis az olajárak nem feltétlenül követik a legtöbbször előre jelzett növekvő irányzatot. Így az inflációs előrejelzések sem állják meg rendre a helyüket, sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió esetében. Emiatt viszont kérdéses, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed tartani tudja-e a beígért emelkedő kamatciklust.
Barta Judit megjegyezte: az amerikai gazdaságban sokkal nagyobb szerepet játszik az olajárak hullámzása, mint az EU esetében. Az uniós üzemanyagáraknak ugyanis csaknem a felét a különböző adók teszik ki, míg az Egyesült Államokban rendkívül alacsonyak a hajtóanyagárakra rakódó közterhek. Ez pedig azt eredményezi, hogy az EU-ban kisebb következménnyel jár egy téves olajár-előrejelzés, miután a nyersolaj jegyzésára csupán töredéke az üzemanyag végfelhasználói árainak. Emiatt a kőolajár alakulása is csak korlátozott mértékben mozgatja a kiskereskedelmi árakat, s ezzel a fogyasztói árindexet. Ezzel szemben az amerikai piacon az alacsony adótartam miatt jobban érvényesülnek a kilengések, így az ottani inflációs adatban is jobban megjelennek az áringadozások.
