A vezetési élmény és a benzinvérűek

Az EU be akarja vezetni az úgynevezett intelligens sebességkorlátozó rendszert (ISA), ami egyszerűen elveszi a gázt, ha úgy érzékeli, hogy a jármű átlépte a megengedett sebességhatárt.

Az autóvezetők többsége minden bizonnyal értesült már róla, hogy az Európai Unió be akarja szüntetni az utolsó polgári szabadságjogot: a gyorshajtást.

Az úgynevezett intelligens sebességkorlátozó rendszer (ISA) ugyanis egyszerűen elveszi a gázt, ha úgy érzékeli, hogy a jármű átlépte a megengedett sebességhatárt.

Maga az Európai Bizottság is hangsúlyozta, hogy ezzel átlépünk egy vörös vonalat. Bizonyos helyzetekben ugyanis a jármű nem követi a vezető utasításait, és nem egészen világos, hogy ilyenkor vajon felelősségre lehet-e vonni a sofőrt, ha balesetet okoz.

Vagyis volna éppen min morfondírozni, de az autós újságíró kollégáimnak a fő bajuk az egész üggyel az, hogy akkor hová lesz az autóvezetés öröme.

A magunk részéről úgy vélekedünk, hogy az úgynevezett vezetési élményért majd akkor aggódunk, ha lesz ráérő időnk. Gyakorló vezetőként és gépjármű-üzembentartóként ezer probléma aggaszt, de ezek között nincs ott a vezetési élmény.

A magyar autóflotta átlagéletkora 14 év feletti, a tízévesnél korosabb járgányok esetében pedig, tudjuk, ajándék minden nap, amikor nem jelentkezik valamilyen műszaki hiba.

A vezetési élmény a nagyvárosban kifejezetten rémes: dugók, nyomakodó agresszívek, az együttműködés szinte teljes hiánya. A gyorsforgalmi utakon kamionsorok, a nemzetközi tranzitforgalomban olyan szakadt járművek, amiket még a bontóból is elzavartak.

Az autós újságírók cikkeit olvasva azt kéne hinnünk, hogy a mindenki számára kívánatos gépkocsi legalább háromszáz lóerős, hűtőmaszkját vicsorgatva sír, nyerít és búg. Vezetőik pedig – vélik a kollégák – benzinvérűek, akik nemcsak közlekedési kényszerből, hanem élvezetből vezetnek.

Lehet, hogy megköveznek érte, de kimondom: azt, hogy a sofőrülésben helyet foglaló személy élvezi-e a dolgát vagy csak kötelességszerűen nyomogatja a pedált, magánügynek tekintem.

Ellenben az, hogy az útra kelők épségben érnek-e céljukhoz, az teljességgel közügy. És ha a szabálykövetést csak elektronikus segédeszközökkel lehet belőlünk kikényszeríteni, akkor legyen.

Jöjjön a Közlekedési Felsőbb Én, az intelligens sebességkorlátozó rendszer!