Soha ne mondd, hogy soha

Benke Dávid tizennyolc évesen, a fiatal felnőttek magabiztosságával közölte édesapjával: soha nem fogja átvenni a családi vállalkozásban működtetett éttermet, neki „rendes” szakmája lesz. Aztán harmincnégy évesen, közgazdászdiplomával a zsebében mégis fejest ugrott a vendéglátásba. A nyolc esztendővel ezelőtti éles váltás mostanra érett be igazán: az étterem az idén felkerült a top 100-as listára.

Benke Dávid a gyerekeinek szeretné továbbadni a vállalkozást Fotó: Kurucz Árpád

– A szakmát így sokkal inkább önképzéssel, a kollégáktól, beosztottaktól tanulom még ma is, mert ugyan már sokkal többet tudok, mint amikor belevágtam, mindig megkérdezem a hozzáértő munkatársaim véleményét egy-egy elgondolásomról. A konyha, illetve az étlap átalakításába is úgy fogtunk bele, hogy miután a séfünkkel kitaláltuk, milyen éttermet képzelünk el, én megkérdeztem, mi kell ehhez munkaerőben, eszközben, gépekben, Bötz-Gál Tamás pedig a kezembe adott egy listát – avat be a részletekbe Benke Dávid, akinek egyébként meggyőződése, hogy elmúltak már azok az idők, amikor egy céget, szervezetet hatékonyan lehetett autoriter módon vezetni. Meg azok az idők is, amikor bővelkedtek a munkaerőben, a vendéglátásban a szakszemélyzetnek már megközelítőleg nyugat-európai bért kell fizetni. Szakácsban, felszolgálóban nincs is hiány, viszont a karbantartói pozíció éveken át betöltetlen volt, és a mosogatóállás is nagyon kurrens a keresleti oldalon.

Benke Dávid a gyerekeinek szeretné továbbadni a vállalkozást
Fotó: Kurucz Árpád

A munkaerő mennyisége és minősége mellett Benke Dávid szerint a hozzájuk hasonló kis- és középvállalkozásoknak még mindig az okozza a legnagyobb kihívást, hogy a hatóságok és a szabályozó szervek által oly nagyon hangoztatott partnerség egyáltalán nem érzékelhető a mindennapi gyakorlatban. Azt mondja, a kkv-knak már az óriási segítség lenne, ha hatóságonként lenne egy-egy ellenőrző lista, amelyből egyértelműen kiderülne, milyen jellegű vállalkozásnak milyen engedélyekkel kell rendelkeznie a szabályos működéshez, milyen időközönként kell az engedélyeket megújítani.

– Nemrég kaptunk egy katasztrófavédelmi ellenőrzést, akkor derült ki, hogy a villámhárítókra ötévente megújuló minősítést kell kérni. Nincs olyan vállalkozás, amelyik követni tudná a rá vonatkozó jogszabályokat – mondja. Aztán félig-meddig viccesen felemlegeti, hogy amikor átvette az éttermet, az egyik ismerőse ezzel fordult hozzá: „Magyarországon vállalkozni? Te vagy teljesen hülye vagy, vagy mazochista!” – Ma már tudom, ez a két tulajdonság sem árt ahhoz, hogy valaki vállalkozó legyen Magyarországon, de az is biztos, hogy ha az ember üzletileg megtalálja a számítását, az óriási elégedettséget jelent. A vendéglátásban pedig különösen szép, hogy bár a technológia nagyon sokat fejlődött, az ételt még mindig emberek készítik el, szolgálják fel és fogyasztják el, ez az egyik legősibb szakma, ami ebben az értelemben a mai napig változatlan.

Nem változott az sem, hogy Benke Dávid is folytatta a családi hagyományt, és mindig csak annyival bővülnek, amennyit a büdzsé elbír. – Nem vettünk és nem is veszünk fel hitelt. A mi filozófiánk az, hogy többet ér, ha pénzügyileg túlélünk mindent, mintha hirtelen nagyot bővülünk. Ha 2008-ban lett volna hitelünk, ez a vállalkozás most nem a családomé lenne. De szerencsére nem így történt, nekem pedig, mivel van két kislányom, kötelességem is, hogy azt a vállalkozást, amit az édesapáméktól én megkaptam – ha lehet, még jobb kondíciókkal –, továbbadjam majd a gyermekeimnek.

A tervet egyelőre semmilyen veszély nem fenyegeti, sőt. Azzal, hogy a Galopp Major felkerült a Top 100 magyar étterem 2020-as listájára, a fiatal vállalkozó és csapata erőfeszítéseit immár nemcsak a vendégek, de a szakma is elismerte.