Bajban a bankok Libanonban

Libanon bejelentette: felfüggeszti adósságának törlesztését. A közel-keleti ország gazdasága régóta bajban van, mostanra leapadt a devizatartaléka, utolsó dollárjaiból pedig nem fizeti ki a jórészt belföldi hitelezőit. Magyarország 2010 előtt többször is közel állt ilyen helyzethez, most már azonban hazánk a legstabilabb adósok egyike.

Soron következő intézkedés. A közel-keleti országban jelentős tárgyalások jönnek az állam belföldi hitelezőivel Fotó: Mohamed Azakir Forrás: Reuters

Libanon miniszterelnöke bejelentette, hogy a ma lejáró 1,2 milliárd dollár értékű kötvénysorozat tulajdonosainak nem adja vissza a pénzt, helyette tárgyalásokat szorgalmaz a hitelezőkkel az adósság átütemezéséről.

Nemrég megírtuk, Libanon a világ leginkább eladósodott országai között szerepel, államadóssága a GDP 170 százalékára rúg. Ennek finanszírozása eleve csak kiegyensúlyozott költségvetéssel lenne lehetséges, amiről azonban szó sincs. Miután az ország valutájának árfolyamát a dollárhoz kötötték, és nem engedik a gazdasági helyzet által indokolt mértékben leértékelődni, általános devizahiány alakult ki. A hónapok óta zajló tüntetések tovább rontották a gazdaság helyzetét, így a devizatartalék annyira csökkent, hogy a törlesztés lényegében az import leállásához vezetne.

Érdekes módon a kötvények birtokosai főleg belföldi bankok Libanonban, így a nem fizetés miatt ők kerülnek nehezebb helyzetbe, ugyanakkor vélhetően kiszolgáltatottságuk révén engedékenyebb tárgyalópartnerek lesznek, mint a külföldi tulajdonosok. A jelen helyzetben további pénzt az IMF-en kívül senki nem adna az országnak, de a valutaalap is csak akkor, ha kiegyensúlyozzák a költségvetést és a fizetési mérleget, amire eddig nem sok hajlandóságot mutatott a kormány.

Soron következő intézkedés. A közel-keleti országban jelentős tárgyalások jönnek az állam belföldi hitelezőivel
Fotó: Reuters

De mi is történik, ha egy ország fizetésképtelenné válik? Attól kezdve, hogy nem fizeti devizatartozását, minden külső szereplő bizalmatlan lesz vele szemben, az ország és cégei csak azonnali devizafizetéssel tudnak importálni, még rövid idejű kölcsönt vagy fizetési haladékot sem kapnak senkitől. Ha nem javul a gazdasági helyzet, az ország maradék devizatartalékát elviszi az import, utána az állam nem tudja fenntartani a kötött árfolyamot, így hatalmas árfolyamzuhanás után alakul ki egy új egyensúly, rendszerint a bérek és nyugdíjak vásárlóértékének óriási csökkenése mellett. Szinte mindig jobban jár egy ország, ha ilyenkor még a fizetésképtelenség bekövetkezése előtt tárgyalásokat folytat, ha mással nem, az IMF-fel, amelytől kap annyi hitelt, amivel kifizeti rövid lejáratú kötelezettsé­geit, egyúttal megkezdi a gazdaság kiegyensúlyozását.

Magyarország is volt ilyen helyzetben, háromszor is: először 1981-82-ben (ekkor csatlakoztunk az IMF-hez), a rendszerváltáskor 1990-ben (ekkor a német kormány óriáshitele volt a mentőöv), majd a 2008-as válságban, amikor megint csak az IMF segítsége kellett a fizetésképtelenség elkerüléséhez. Azóta az ország makrogazdasági egyensúlya helyreállt, alacsony a költségvetési hiány, magas a gazdasági növekedés és kiegyensúlyozott a fizetési mérleg. Az adósság gyorsan csökken a GDP arányában, mindemellett többségében a belföld finanszírozza azt, immár 85 százalékban forintban.

Ilyen körülmények között lényegében nem tudna olyan helyzet előállni, hogy az ország ne tudja finanszírozni adósságát, hisz a devizatartalékok összege már több mint kétszer akkora, mint a teljes megmaradt devizaadósság.