Átértékelt értékek

Szép lassan talán magunk mögött hagyjuk ezt az egész furcsa koronavírus-mizériát, és szép lassan szinte minden vissza fog térni a régi kerékvágásba. Sok minden nem fog változni. Az egyesek által a járvány elején várt nagy civilizációs felfordulásból nem lett semmi, sőt nemhogy ott folytatódik majd az élet, ahol úgymond kizökkent, hanem sok szempontból még inkább gyorsuló és virtualizálódó világban találjuk majd magunkat, mint azelőtt.

Azért bizonyára lesz olyan is, ami velünk marad a járványhelyzetből. Ilyen például az az élmény, az a rácsodálkozás, hogy nem biztos, hogy a nagyváros kellős közepén, egy túlárazott kis lakás az álmok netovábbja – még ha ott is van alattunk a bolt, a szomszédban a mozi, ráadásul több busz és villamos is a ház előtt megy el. Nem, mert a karantén idején kollektív tapasztalás lehetett, hogy mit jelent, ha betondzsungel helyett valami más veszi körül az embert – akár csak egy kis erkély, egy szellős terasz, egy zsebkendőnyi kert, nem beszélve a külvárosi vagy vidéki tágas kertes házról, az erdő vagy a mező közelségéről. Egyszóval

más szempontok értékelődtek fel a korábbi „értékek” helyett.

Ebből a perspektívából különösen érdekes megnézni az otthonteremtési támogatások alakulását. A statisztikai hivatal összegzése szerint éppen tavaly, vagyis „járványévben” döntött kiugró rekordot a csok. Míg a megelőző években rendre nagyjából harmincegy-két ezer család kapta meg az állami milliókat, tavaly negyvenezernél is többen. Azt korábban is lehetett látni, hogy a csok elsősorban nem Budapest belvárosában segíti lakáshoz a fia­talokat, hanem inkább a város olcsóbb, külső részein, az agglomerációban és persze szerte az országban. De úgy tűnik, hogy

a Covid miatt változó lakhatási szempontok és a családtámogatási lehetőségek most még inkább találkoztak,

felerősítve az egész otthonteremtési program jelentőségét. Különösen akkor van ez így, ha hozzátesszük, hogy 2019 júliusában izgalmas, Európában talán példa nélküli kezdeményezésként rajtolt el a kimondottan a vidékre szabott támogatási forma is, a falusi csok. Lassan két év távlatából ennek (illetve a Magyar falu programnak) is látszanak az első eredményei, hiszen több, azelőtt csökkenő lélekszámú településen állt meg a népességfogyás az oda költöző – jellemzően – nagycsaládoknak köszönhetően.

De más is kiderült. Évek óta mást se lehetett hallani, mintsem hogy a csoknak milyen árfelhajtó hatása van. Nos, e hasábokon magam is nemegyszer leírtam a saját tapasztalatainkon keresztül, hogy ez építkezés esetén például mennyire így van. Ugyanakkor a járványhelyzet most arra is élesen rávilágított, hogy a nagyvárosi lakásdrágulás oka más (is) volt. Hogy – minden ellenkező híresztelés ellenére –

elsősorban a féktelen ­airbnb-zés vitte az egekbe a főváros belső kerületeinek lakás­árait,

ami aztán máshol is komoly árnövekedéshez vezetett. Ez feketén-fehéren bebizonyosodott: amikor hirtelen eltűntek a turisták, és nem volt már üzlet a rövid távú kiadás, érdekes módon a lakás­árak drasztikus emelkedése is megállt. A lakásbérleti díjak pedig meredeken zuhanni kezdtek, hiszen az airbnb-zésből hagyományos albérletnek átvitt lakásokkal jelentősen megnőtt a kiadó lakások kínálata.

Azzal, hogy a home office részlegesen velünk marad a járvány után is, sokaknak nem kell már feltétlenül ott élniük, ahol a zsúfolt városközpont vagy éppenséggel a munkaadó székhelye található. Nagy kérdés persze, hogy ez a vidékcentrikusság megmarad-e hosszabb távon is. De ha 180 fokos fordulatot nem is hoz az életünkben a Covid, annyit talán igen, hogy kicsit megváltozik, mit tekintünk értéknek ebben a mellettünk elszaladó világban.