Utóbbival kapcsolatban persze bőven akadnak szkeptikusok, hiszen az Európai Bizottság azt az erőfeszítés-megosztási rendeletet is szigorítaná, amely a kisebb ipari vállalatok, a fűtés és a mezőgazdaság révén leginkább hatással van a lakosság fogyasztására. Itt Brüsszel a tagállami kibocsátásra vonatkozó, összes csökkentési teher értékét növelné,
óhatatlanul is lépéskényszerbe szorítva az árnövekedés ellen tiltakozó EU-országokat.
A következő hónapokban, években tehát a tagországoknak nemcsak az uniós intézményekkel, hanem egymással is meg kell egyezniük arról, hogy miképp lehet igazságos az átmenet, csökkentve az alacsonyabb jövedelmű tagállamok erőfeszítéseit. Nem csoda, hogy uniós berkekben a kérdés összetettsége, s a szokatlanul nagy joganyag láttán hosszú alkufolyamatra számítanak. – Biztos vagyok abban, hogy bizonyos tagországoknak egyes részek nem fognak tetszeni – mondta Frans Timmermans Brüsszelben, máris befenyítve a kritikusokat: mint fogalmazott, az ötvenöt százalékos célkitűzést valahogy mindenképp el kell érni, hiszen az immár uniós jogszabályba foglalt érték.
A magyar kormány részéről egyébként számos alkalommal leszögezték, hogy a szén-dioxid-kibocsátás költségeit nem viselhetik a lakosság, azon belül is a családok – az a többletszennyezésért felelős nagyvállalatok feladata. Mivel a klímapolitikai ügyek Brüsszelben a közeljövőben folyamatosan napirenden lesznek, a nemrég indult nemzeti konzultáció is kitér a karbonadóra. A kormány azt kérdezi, hogy a családoknak is, vagy csupán a multinacionális nagyvállalatoknak kell fizetniük a környezetszennyezés költségeit.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!