Az Európai Uniós szabályok értelmében a szerencsejátékra vonatkozó előírásokat közegészségügyi és gazdasági okokból a tagállamok hozhatják meg, Magyarország ezzel összhangban döntött úgy, hogy itthon kizárólag az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. jogosult online sportfogadás szervezésére. Igen ám, azonban az online világban komoly technikai és pénzügyi háttérrel rendelkező cégek telepedtek le olyan uniós tagállamokban, mint például Málta, ahol a játékszervező cégekre rótt adózási és játékosvédelmi kötelezettségek jóval szerényebbek az átlagosnál – olvasható a VG cikkében.
Ezek a nagy lobbierővel rendelkező vállalatok sikerrel támadták meg a magyarországi szerencsejátékra vonatkozó törvényt, így az EU bírósága megállapította, hogy az állami monopóliumot is magában foglaló online szabályozás sérti a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságát.
A döntés eredményeképpen a magyar hatóság nem tudja érvényesíteni az illegális online szerencsejáték-szervezőkkel szemben korábban bevett intézkedéseket, amelyek célja, hogy megakadályozza, hogy kiskorúak és szerencsejáték-függőségben szenvedők is hozzáférjenek ezekhez az online sportfogadási oldalakhoz.
Az online sportfogadást is felügyelő Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságánál (SZTFH) úgy látják, ha a hatályos magyar szabályozás az uniós döntés miatt nem nyújt védelmet a szenvedélybetegek és kiskorúak tekintetében, továbbá abból még állami bevétel sem származik, akkor olyan megoldást kell választani, amely összeegyeztethető a brüsszeli elvárásokkal.
Az uniós bíróság döntése miatt nem tudjuk megakadályozni, hogy a magyar szabályoknak nem megfelelően működő külföldi oldalakon elérhetők legyenek a sportfogadási szolgáltatások a magyar játékosok számára, így a jogszabályok szerint hiába van monopolhelyzetben a Szerencsejáték Zrt., valójában egy versenyszituációban találja magát. Méghozzá olyanban, ahol a magyar állami szerencsejátékszervező valamennyi kötelezettségének megfelel, jelentős játékadót fizet, kizárja a kiskorúak hozzáférését, kiszűri a szenvedélybetegséggel küzdőket, ezzel szemben a külföldi szolgáltatók nem foglalkoznak ezekkel az előírásokkal
– mutatott rá a VG-nek Biró Marcell, az SZTFH elnöke. Összességében tehát egy olyan egyenlőtlen verseny alakult ki, amelyben a kötelezettségeket csak a jogszerűen működő állami szereplő tartja be, a külföldi szereplők, mivel többek között a szigorú játékosvédelmi, fogyasztóvédelmi szabályokkal járó pluszköltségek sem terhelik őket, extraprofit mellett működnek
A magyar fél egy notifikációs eljárás keretében elkészítette azt a szabályozási csomagot, amely meggyőződésünk szerint az uniós verdikttel összeegyeztethetően képes érvényesíteni az említett elvárásokat. Licence-alapú online sportfogadási rendszert alakítanánk ki a magyar piacon, amiben magyar IP-címről csak engedéllyel rendelkező szolgáltatás vehető igénybe. Az SZTFH által kiadott licence hét évre szól, értéke 600 millió forint, amit előre, egy összegben kell befizetnie a tulajdonosnak. Egymilliárd forint törzstőke szükséges, és legalább 250 millió forintnyi biztosíték. Emellett minden évben be kell mutatnia azt a játékosvédelmi cselekvési tervet, amivel bizonyítja, hogy hatékonyan kíván védekezni azzal szemben, hogy a kiskorúak és a szenvedélybetegséggel rendelkezők igénybe vegyék a szolgáltatását
– sorolta Biró Marcell, aki úgy véli, ez tiszta viszonyokat és egyenlő versenyhelyzetet teremthet a piacon, és hatékonyan léphetnének fel azokkal szemben, akik nem felelnek meg a szigorú feltételeknek. Hozzátette: a szabályozás más EU-tagállamok, például Csehország és Lengyelország előírásainak elemeiből épül fel, nem tartalmaz olyat, ami más tagállami szabályozásban ne lenne megtalálható.
A notifikációs eljárás során a tagállamok 3 hónapos időkeretben mondhatják el véleményüket a magyar szabályozásról, ám ez kérésre további 3 hónappal meghosszabbítható – Máltán például nyilvánvalóan a magyar játékosok védelme helyett más szempontokat vesznek majd figyelembe. Biró Marcell kijelentette, felkészültek a harcra, és azt gondolják, a magyar érdekek érvényesíthetők ebben az eljárásban.
Az eredeti cikk ITT érhető el.
