Időt nyertek az állattenyésztők

Azonnal reagált a piac a kormány által bevezetett gabonakiviteli tilalomra, a kukorica és a búza ára máris csökkent, ezzel pedig időt nyert az állattenyésztési ágazat is. Az elmúlt hetekben az állati termékek esetében is elkezdődött a drágulás, így lassan a legnagyobb bajban lévő sertéságazat is erőre kaphat. Kulik Zoltán, a takarmánygyártással foglalkozó Vitafort Zrt. vezérigazgatója szerint a fogyasztóknak hosszabb távon magasabb élelmiszerárakra kell berendezkedniük, más világpiaci folyamatok mellett az orosz–ukrán háború is ebbe az irányba mutat.

Baja hajléktalan tanya

Bár még csak néhány nap telt el azóta, hogy a kormány exporttilalmat vezetett be a gabonapiacon, az árak hazai alakulásában máris érezhető hatása volt az intézkedésnek. Kulik Zoltán, a Vitafort Zrt. vezérigazgatója lapunknak elmondta: míg a múlt pénteken egy tonna kukorica 110 ezer forintért cserélt gazdát, most százezer forint körül alakulnak az árak. A búzánál még látványosabb az áresés, a március eleji 124-125 ezer forintos tonnánkénti ár a napokban 110 ezer forintra mérséklődött. 

A szakember szerint az intézkedés elérte a fő célját, hiszen a kormányzat vélhetően nem a hazai készletek szűkössége miatt döntött az exporttilalom bevezetése mellett, hanem az árspirált kívánta megállítani.

 – Az árak már a múlt évben is csúcsra törtek, az orosz–ukrán konfliktus azonban újabb lökést adott a drágulásnak. Az exportstop bevezetésével ez mérsékelhető, s így időt nyerhetnek az állattenyésztők is, hogy az állati termékek ára követni tudja a takarmánypiacon bekövetkező drágulást – hívta fel a figyelmet a takarmánygyártó cég vezetője.

Nincs hiány a magtárakban

A szakember szerint van elegendő gabona az országban, a tavalyi nagyon gyenge kukoricatermés ellenére bőven van belőle a magtárakban, vélhetően még a 2020-as betakarításból is van félmillió tonnás áthúzódó készlet. A búza esetében sem kell hiánytól tartani, az olajnövények esetében azonban már más a helyzet. Kulik Zoltán szerint se napraforgómag, se repce nem érhető el az országban. Az extrahált napraforgódara ára jelentősen nőtt az elmúlt napokban, a hazai takarmánygyártók azonban még a magas árak ellenére sem tudnak hozzájutni ehhez az alapanyaghoz. Ennek oka főként az, hogy az Európai Unió rendkívüli mértékben függ az orosz és az ukrán napraforgótól. 

Ha csak az étolajat vesszük alapul, minden EU-ba importált tíz liter étolajból hét Ukrajnából, vagy Oroszországból származik. A nagy multinacionális vállalatok komoly bajban vannak, minden ukrajnai üzemüket be kellett zárniuk, emberek ezreit küldték haza – a dolgozóik jó része most a fronton harcol –, az alapanyag bent rekedt az országban, a leszerződött árut sem tudják kiszállítani.

Bajban az ukrán feldolgozók

Nem csoda, hogy a napraforgó piacán őrült tempóban emelkednek az árak. – Még el sem vetettük a napraforgót, de már most bőven 280 ezer forint felett van az új napraforgómag tonnánkénti ára. Összehasonlításként tavaly – amikor szintén magasak voltak az árak – 120–140 ezer forintot kértek érte – mutatott rá Kulik Zoltán. Bár Ukrajnában most a legnagyobb gond az, hogy a szállítási útvonalak megsemmisülésével a logisztika gyakorlatilag lehetetlenné vált, így a meglévő készleteket sem tudják kihozni az országból, hosszabb távon azonban nem ez fogja meghatározni a gabonapiac alakulását. Közeleg ugyanis a tavasz, s bár nem tudni, hogy a fegyveres konfliktus meddig tart, ha a háború elhúzódik, akkor nagy valószínűséggel a vetőgépek helyett tankok masíroznak majd a földeken. Ha pedig áprilisig nem tudják elvetni a napraforgót az ukrán gazdák, akkor a következő szezonnak is annyi. S persze az is kérdéses, hogy ebben a helyzetben mi lesz az ősszel elvetett repcével és búzával, ahogyan azt sem tudni, hogy a már említett multinacionális feldolgozóüzemekben a konfliktus lezárultával vissza tudnak-e állni a termelésre.

A hazai takarmányipart – s ezzel együtt az állattenyésztőket – mind­emellett a fehérjenövények drágulása is sújtja. Bár az elmúlt évben a szója esetében sikerült megúszni a nagyobb áremelkedést, az idén ebben a szegmensben is komoly drágulás kezdődött. Hazánk egy évben átlagosan 650-700 ezer tonna extrahált szójadarát használ fel, ennek kilencven százaléka Dél-Amerikából származik. Ez az árumennyiség két évvel ezelőtt a takarmányiparban hetvenmilliárd forintnyi kitettséget jelentett, ma már bőven meghaladja a százmilliárd forintot. Bár semmi köze Euró­pához a hazánkba érkező szójának, mégis néhány hónap alatt száz forinttal nőtt kilója, jelenleg 230-240 forintot is elkérnek érte.

Drágább élelmiszert hoz a háború

– Minden takarmánygyártó óriási présben van, megpróbál együttérezni az állattenyésztőkkel, ugyanakkor bennünket is súlyosan érint az alapanyagok drágulása, az energiaárak és a munkabérek növekedése, a forint árfolyamának alakulása – jegyezte meg. Az állattenyésztőket – elsősorban a sertéságazatban – gyakorlatilag a csőd szélére sodorta, hogy a rendkívüli mértékben megnövekedett takarmányköltségek ellenére nem tudták emelni a termé­keik árát. 

Az elmúlt hetekben azonban már a sertéstartók számára is felcsillant a remény, félévnyi késéssel ugyan, de megkezdődött az áremelkedés. Míg az élő sertésért három hete még csak 340 forintot fizettek a vágóhidak, ma már a kilónkénti ár eléri az 500 forintot. Kulik Zoltán szerint ugyanakkor ez még mindig veszteséget jelent a termelőknek, a jelenlegi költségszintek mellett 600 forintos élősertés-árra lenne szükség. Hasonló a helyzet a tejnél is: a nyers tej ára is folyamatosan nő, ahhoz azonban, hogy a termelés ne legyen veszteséges, a jelenlegi 130 forintról el kellene érni a 140-150 forintos szintet.

A háború következtében egyébként is felértékelődik a lokális élelmiszer-termelés fontossága. – Magyarország ebben a kérdésben jól áll, nettó agrárexportőr ország vagyunk. Nekünk nem kell attól félnünk, hogy nem lesz elég élelmiszer az országban, a kérdés csak az, hogy mennyiért – jegyezte meg Kulik Zoltán. – Sajnos hosszabb távon arra kell berendezkednünk, hogy a nettó keresetünkből sokkal többet fogunk élelmiszerre költeni, mint eddig tette hozzá.

Borítókép: Tanya Baján (Fotó: Mirkó István)