A közgazdaságban egyáltalán nem ismeretlen az extraprofit fogalma. Bár több sajtóorgánum is értetlenkedő cikket közölt azután, hogy a kormány bejelentette, több ágazatban is adót vetnek ki az extraprofitra, mondván ilyen, hogy extraprofit nem létezik, a szakirodalom igenis ismer ilyen fogalmat. És nemcsak a Marxista közgazdaságban hallattak róla, hanem nyugat-európai államok adózási gyakorlatában visszatérő közteherviselési forma – olvasható a Világgazdaság cikkében.
Az angolul windfall taxnak nevezett adót jellemzően a piaci körülmények miatt előállt, előre nem tervezett nyereségre szokták kivetni, emiatt a váratlan nyereséget terhelő adónak szokták nevezni.
Ilyen adót vetett ki a napokban az energiacégekre Nagy-Britannia is. Amint arról Rishi Sunak brit pénzügyminiszter beszélt, az elszálló olaj- és gázárak miatt az energetikai szektor extraprofitot termel, amiből a nehéz helyzetbe jutott családokat fogják támogatni. A The Guardian cikke szerint a pénzügyminiszter bejelentette, hogy ideiglenesen 25 százalékos adót vetnek ki az energetikai cégek extra nyereségére. Vagyis az új adót az extraprofitot zsebre vágó olaj- és gázipari vállalatok nyereségére vetik ki.
Miután a versenypiac a liberális eszmével ellentétesen nem tökéletes, keletkeznek olyan helyzetek – mint például a mostani –, amikor a vállalatok az előre nem tervezett profitjuk jelentős részét a fogyasztók kárára zsebelik be, ezt a nyereséget tekintik Nyugaton is extraprofitnak és szoktak rá adót kivetni (windfall tax) – írja a Világgazdaság.
