– Az a hosszú távú tapasztalat, hogy a szankciók nem jelentenek megoldást arra a problémára, amelyet orvosolni hivatottak. Sem Irak, sem Irán, sem Észak-Korea nem változtatott a politikáján az ellenük bevezetett büntetőintézkedések miatt, mindössze két olyan eset volt, amikor a szankciók „célt értek” – mondta lapunk megkeresésére Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője. Jelezte: Líbia és Dél-Afrika esetén beszélhetünk bármiféle hatékonyságról, Líbia például valóban lemondott tömegpusztító fegyveres programjáról, ám ha megnézzük az ország jelenlegi helyzetét, az intézkedések aligha tekinthetők sikertörténetnek.
Az Oroszország elleni lépések esetében a kezdetektől fogva látható, hogy a szankciók háromszoros csapást mérnek a körükbe bevont termékek árára.
Először akkor tapasztalható drágulás, amikor az adott büntetőintézkedés gondolata még csak megfogalmazódik, másodszor akkor, amikor az unió hivatalosan elfogadja a lépést, harmadszor pedig akkor, amikor a szankciók ténylegesen hatályba lépnek. – Ez utóbbi hirtelen ársokkokhoz vezet a világ- és regionális piacokon, amely kiszámíthatatlan fluktuációt és hosszú távon dráguló tendenciát eredményez – mutatott rá Koskovics Zoltán.