A rendszerváltás utáni években egyre több civil szervezet alakult Magyarországon, miközben társadalmi és gazdasági szerepük is fokozatosan erősödött. Az egyre ideálisabb körülmények lehetővé tették számuk intenzív gyarapodását, majd a 2005–2020 közötti vizsgált időszakban a 2009-ig megfigyelhető dinamikus növekedés természetes okokból lelassult. A szektor telítődött, lényegében elérte csúcspontját a több mint hatvanhatezer szervezettel – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összegzéséből.
Az adatok 2010 óta csökkenő tendenciát mutatnak, de ez csupán a gyakorlatilag nem működő szervezetek bírósági felderítésének és törlésének a következménye, mindeközben évente átlagosan két-háromezer szervezet is „kicserélődik”.
Jelenleg a nonprofit szektor egyharmada alapítványi formában működik, a többi pedig társas nonprofit szervezetként. Az összes nonprofit szervezet döntő többsége, közel nyolcvanhét százaléka a klasszikus civil szektorba (magánalapítványok, egyesületek, szövetségek) tartozik, a maradék pedig a nonprofit vállalkozások (nonprofit gazdasági társaságok, köz- és vagyonkezelő alapítványok) és az érdekképviseletek (köztestületek, munkaadói, munkavállalói és szakmai szervezetek) közé sorolható.
A vizsgált időszakban a nonprofit szervezetek között 2020-ra a kulturális (16,3 százalék), a sport- (15,9 százalék) és a szabadidős tevékenységek (14,7 százalék) aránya lett a legnagyobb a szektorban. Az utóbbi két tevékenységi kategória között sok az átfedés, ezért ezeket együttvéve a harmadik legnagyobb tevékenységi területnek az oktatás tekinthető (12,9 százalék).
A statisztikai hivatal számaiból az is kiderült, hogy a nonprofit szervezetek 2020-ban együttesen 156 ezer főnek biztosítottak munkát, 106 ezernek teljes munkaidőben. Mindez a nemzetgazdaságban foglalkoztatottaknak közel 3,4 százalékát jelentette.
Az elemzés felhívta arra is a figyelmet, hogy a klasszikus civil szervezetek humán erőforrása jelentősen eltér a nonprofit gazdasági társaságokétól és az érdekképviseletekétől. Míg az utóbbiaknál a humán erőforrás kilencven százalék feletti arányát a fizetett munkaerő teszi ki és az önkéntesség csekély mértékben jellemző, addig a civil szervezetek munkaerőigényének harminc százalékát az önkéntes tevékenység biztosítja. Mindez azt is jelenti, hogy az alapítványok és az egyesületek működéséhez és fenntarthatóságához elengedhetetlen – az amúgy szintén fontos pénzügyi támogatások mellett – ez a döntően ideirányuló „időadomány”. A nonprofit szektor humán erőforrásának a jelentősége egyébként abban rejlik, hogy kiegészíti a versenyszféra munkaerő-keresletét és -kínálatát. Továbbá elősegíti a szférában munkát vállalók hatékony foglalkoztatását az önkéntességgel, másfelől humánus munkafeltételeket biztosít, például a munkaidővel való gazdálkodás terén, ezzel is hozzájárulva a fenntartható foglalkoztatáshoz.
