Az infláció letörése és a gazdasági visszaesés elkerülése az idei év kiemelt kormányzati célkitűzése. Ezek mellett azonban nagyon fontos a munkaerőpiaci eredmények megőrzése is. Az elmúlt évek egyik nagy sikere ugyanis pont a foglalkoztatási szint jelentős emelkedése volt. A 2010-ben megalakult Orbán-kormány politikájában nagy hangsúlyt kapott az a stratégia, amely egymillió fővel kívánta növelni a munkába állók számát. Ez sikerült, erre lehetett alapozni a gazdaságpolitikai fordulatot is. Mindezek fényében érdemes visszatekinteni, hogy honnan indultunk.
Az 1990-es években tömegek váltak munkanélkülivé, vagy kihasználva a korai nyugdíjba vonulás kínálta lehetőségeket, kivonultak a munkaerőpiacról. A Központi Statisztikai Hivatal összegzése emlékeztet arra is, hogy abban az időszakban kezdett kitolódni az oktatásban a tanulási ciklus, ami a huszonöt év alattiak foglalkoztatási rátájának jelentős csökkenését vonta magával. Az 1990-es évek végétől kezdődően a nyugdíjkorhatár lassú, ám folyamatos emelkedése viszont az idősebb népességet egyre tovább tartotta aktív státusban. Ezt a folyamatot erősítette fel 2012-ben a korkedvezményes nyugdíjjogosultságok korlátozása és a rokkantsági ellátások felülvizsgálata. Ez sokakat húzott vissza a munkaerőpiacra.
A rendszerváltozást követő gazdasági sokk hatására 1997-ig drámaian csökkent a foglalkoztatás, ezt követően a mértéke lassú ütemben emelkedett, majd a 2000-es évek elejétől 2007-ig számottevően nem változott. A 2008-as gazdasági válság hatására ismét tömegek vesztették el az állásukat.
Ez a folyamat 2010-ben érte el a mélypontját, ekkor a 15–64 éves népesség foglalkoztatási aránya 57 százalék volt. Ezt követően jött a fordulat, így 2019-ig töretlenül (72,2 százalékra) nőtt a foglalkoztatási ráta értéke.
Meg kell jegyezni, hogy a közfoglalkoztatás 2009-ben kezdődő kiterjesztése nagyban hozzájárult a mutató jelentős javulásához. Ugrásszerű változás 2012-től volt kimutatható, összhangban ennek a foglalkoztatáspolitikai eszköznek az egyre intenzívebb alkalmazásával. Ehhez járult hozzá, hogy a szociális segélyezési rendszert a közfoglalkoztatási részvételhez kötötték – a többi között azért, hogy ne segélyből, hanem bérből lehessen megélni.