Rengeteg lépést tett az Orbán-kormány az elmúlt években annak érdekében, hogy megszüntesse a lakhatási szegénységet. Ennek egyik legmarkánsabb eleme a foglalkoztatás bővítése, a jövedelmek erősítése és a munkahelyek teremtése volt. Mindezek mellett a lakhatás biztosítása, az elérhető és megfizethető otthonteremtés is ide sorolható, amelyek az előbbi pillérre épültek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a túlzsúfolt lakásban élők arányát is méri. „”
Az unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak a meghatározása szerint a túlzsúfoltsági ráta így fogalmazható meg: a túlzsúfolt háztartásban élők a lakosság százalékában. Túlzsúfolt háztartásban élőnek kell tekinteni egy személyt, ha a háztartás nem rendelkezik minimális számú szobával. A minimális szobaszám meghatározása:
- egy szoba a háztartásnak;
- egy szoba páronként;
- egy szoba minden 18. életévét betöltött személynek;
- egy szoba páronként a 12–17 év közötti,
- azonos nemű egyedülálló személyeknek;
- egy szoba minden 12–17 év közötti, az előző kategóriába nem tartozó személynek;
- páronként egy szoba a 12 éven aluli gyermekeknek.
A túlzsúfoltsági mutató hazai számításában a KSH 2018-ban tért át az Európai Unió módszertanára. Ennek megfelelően 2018 óta lakóhelyiségnek számítanak a konyhák is, amennyiben területük meghaladja a négy négyzetmétert és étkezésre is használják. Így váltak összehasonlíthatóvá a magyar adatok a többi uniós országéval.
A lakhatási körülmények alakulása, ezen belül a szociális lakhatás, a hajléktalanság és az integráció kérdése rendkívül fontos eleme az uniós szociálpolitikai menetrendnek is. Az Európai Tanács 2000-s nizzai ülésén megállapodás született az Európai Unió szegénység és társadalmi kirekesztés elleni stratégiájának közös célkitűzéseiről, amelyek közül kettő a lakhatással kapcsolatos. Az egyik cél, hogy mindenkinek biztosítsa a tisztességes és higiénikus lakhatást, és a helyi viszonyok figyelembevételével a rendes életvitelhez szükséges alapszolgáltatásokat (elektromos áram, víz, fűtés). A másik cél pedig a társadalmi kirekesztést eredményező, válságos élethelyzetek, például az eladósodás, az iskolából való eltanácsolás és a hajléktalanná válás elkerülése. A lakhatási körülmények minőségének értékelésében az egyik legfontosabb szempont, hogy rendelkezésre áll-e elegendő hely a lakásban.