Nem tört utat magának a részmunkaidős foglalkoztatás

Amíg az unióban a legelterjedtebb atipikus munkavégzési forma a részmunkaidős foglalkoztatás, addig ez a megoldás Magyarországon továbbra sem terjed el. A családok többségében a megélhetést, a stabilabb anyagi helyzetet nagyobb eséllyel tudja biztosítani, ha mindkét fél teljes munkaidőben dolgozik.

166600271 Fotó: Jacob Lund

Atipikusnak nevezzük a munkavégzésnek azoknak a formáit, amelyek eltérnek a szokásostól. Szokásosnak tekinthető a teljes munkaidőben, határozatlan időre szóló szerződéssel, alkalmazottként végzett foglalkoztatás. Így atipikus foglalkoztatási formának minősül a részmunkaidős munkavégzés is. Ez utóbbi aránya európai összehasonlításban Magyarországon továbbra is nagyon alacsony – mutat rá a Központi Statisztikai Hivatal friss elemzése. A dokumentum emlékeztet, hogy hazánkban a rendszerváltást követő évtized munkaerőpiaci bizonytalanságai következtében továbbra is a kétkeresős családmodell maradt a jellemző, vagyis a párok mindkét tagja dolgozott. 

A családok többségében a megélhetést, a stabilabb anyagi helyzetet nagyobb eséllyel tudta biztosítani, ha mindkét fél teljes munkaidőben dolgozott. Ennek következményeként a részmunkaidős foglalkoztatás, a többi posztszocialista államhoz hasonlóan, hazánkban sem terjedt el.

Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy 2000 és 2007 között a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya alig változott, jellemzően négy százalék körül alakult. Ezt követően jött a változás, ugyanis 2008-tól a globális gazdasági válságra adott munkaerőpiaci válaszok egyike volt, hogy a teljes munkaidős szerződések egy részét részmunkaidőssé módosították az átmeneti piaci nehézségekkel küzdő vállalkozások. Főleg ennek következtében kezdett emelkedni a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, amely 2012-re 7,1 százalékra nőtt. A mutató 2013-tól a válság hatásainak enyhülésével párhuzamosan csökkent, 2017-re 4,8 százalékra mérséklődött.

A számok azt is megmutatják, hogy a nők közül közel kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási teendők, valamint egyéb családi kötöttségek mellett gyakran csak az ilyen típusú munkavállalás adhat lehetőséget a jövedelemszerzésre, karrierépítésre. 

Arányuk azonban így is jóval elmarad a nyugati országokban részmunkaidőben dolgozókéhoz képest. Ennek egyik oka, hogy míg a nyugati-európai országokban a nők nagy része a gyermek születése után rövid idővel visszatér a munkaerőpiacra, addig hazánkban az ellátási rendszer támogatásainak (gyermekgondozási ellátás) köszönhetően az anyák tovább maradhatnak otthon gyermekeikkel. A statisztikai hivatal elemzésében az is olvasható, hogy 2008-ig, a válság kitöréséig a nők körében a részmunkaidősök aránya hat százalék alatt maradt, 2012-re 9,8 százalékra emelkedett, majd 2017-ig fokozatosan mérséklődött. Ezt követően újra növekedésnek indult, majd a 2020-as 8,2 százalékos csúcs után 2021-ben 0,5 százalékponttal csökkent.

A 2020-as érték hátterében a járvány okozta gazdasági következmények álltak, amelyek hatására a munkáltatók – többnyire átmenetileg – a munkavállalók egy részét teljesből részmunkaidőssé minősítették át.

Mi a helyzet az unióban?

Az unióban a legelterjedtebb atipikus munkavégzési forma a részmunkaidős foglalkoztatás. Ennek megfelelően 2021-ben szinte minden ötödik munkavállaló nyilatkozott úgy, hogy munkáját részmunkaidőben végzi. A részmunkaidős foglalkoztatás az összes tagországban a nőkre jellemző inkább; az EU27-ben ezer munkavállaló közül a nők körében 294, a férfiak esetében 91 tekinti munkáját részmunkaidősnek – ismertette a Központi Statisztikai Hivatal.

Borítókép: Főleg nők választják ezt a lehetőséget (Fotó: Shutterstock)