A számok azt is megmutatják, hogy a nők közül közel kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási teendők, valamint egyéb családi kötöttségek mellett gyakran csak az ilyen típusú munkavállalás adhat lehetőséget a jövedelemszerzésre, karrierépítésre.
Arányuk azonban így is jóval elmarad a nyugati országokban részmunkaidőben dolgozókéhoz képest. Ennek egyik oka, hogy míg a nyugati-európai országokban a nők nagy része a gyermek születése után rövid idővel visszatér a munkaerőpiacra, addig hazánkban az ellátási rendszer támogatásainak (gyermekgondozási ellátás) köszönhetően az anyák tovább maradhatnak otthon gyermekeikkel. A statisztikai hivatal elemzésében az is olvasható, hogy 2008-ig, a válság kitöréséig a nők körében a részmunkaidősök aránya hat százalék alatt maradt, 2012-re 9,8 százalékra emelkedett, majd 2017-ig fokozatosan mérséklődött. Ezt követően újra növekedésnek indult, majd a 2020-as 8,2 százalékos csúcs után 2021-ben 0,5 százalékponttal csökkent.
A 2020-as érték hátterében a járvány okozta gazdasági következmények álltak, amelyek hatására a munkáltatók – többnyire átmenetileg – a munkavállalók egy részét teljesből részmunkaidőssé minősítették át.
Mi a helyzet az unióban?
Az unióban a legelterjedtebb atipikus munkavégzési forma a részmunkaidős foglalkoztatás. Ennek megfelelően 2021-ben szinte minden ötödik munkavállaló nyilatkozott úgy, hogy munkáját részmunkaidőben végzi. A részmunkaidős foglalkoztatás az összes tagországban a nőkre jellemző inkább; az EU27-ben ezer munkavállaló közül a nők körében 294, a férfiak esetében 91 tekinti munkáját részmunkaidősnek – ismertette a Központi Statisztikai Hivatal.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!