Bizakodóak a hazai diótermesztők, a tavalyi aszályos évet követően az idén közepesnél jobb termés várható. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) körképe szerint összességében mennyiségben és minőségben is remek termés várható az idén, bár több termesztőkörzetben érezteti hatását a tavalyi extrém aszály, ami a gyengébb virágzás miatt a közepes vagy helyenként akár annál is gyengébb termésben ölt testet.
Somogyban – ahol mintegy 618 hektáron foglalkoznak diótermesztéssel – már megkezdődött a betakarítás.
Az első tapasztalatok szerint a gyümölcsméret, a beltartalom (kitelt gerezdek) és a színeződés (szép világosbarna) is jónak mondható. A sok eső azonban növényvédelmi problémákat is okozott. Lengyeltótiban közepes termést várnak jó méret és minőség mellett. A dióburok-fúrólégy nagyüzemi körülmények között nem okozott gondot, de a baktériumos fertőzésekkel meg kellett küzdeni, amiben az egyre szűkülő szerválaszték sem segítette a termelők munkáját.

Fotó: NAK/Lévai Zsolt
A hazai 9408 hektáros diótermő terület csaknem fele Szabolcsban található (4489 hektár). A tavaszi fagyok megkímélték a szabolcsi ültetvényeket és a dióburok-fúrólégy sem okozott kárt bennük. A bakteriális betegségek a sok csapadék miatt jelen voltak ugyan, de fegyelmezett növényvédelemmel kivédhetőnek bizonyultak. A gyümölcsméret kedvezően alakul, különösen a tavalyi apróbb termést követően.
Vas vármegyében összesen 277 hektár dióültetvényt tartanak számom, a tavaszi fagyok ott sem okoztak gondot ebben az évben. A csapadékos tavasz és nyár miatt szépen ki tudtak telni a termések a csonthéj kialakulásáig. Így amellett, hogy rengeteg dió van a fákon, a méretük is nagynak mondható. Mivel ebben a vármegyében szervezett növényvédelemmel úrrá tudtak lenni a bakteriális fertőzéseken, ezért nagyüzemi körülmények között egészen biztos, hogy kiváló termés várható. A szórványdiósokban nem ilyen fényes a helyzet, a sok csapadék miatt a Xanthomonas és a dióburok-fúrólégy befeketítette a diót.
Miközben az idei terméssel elégedettek lehetnek a gazdák, a piaci viszonyok korántsem alakulnak kedvezően. Az ismeretlen eredetű és megkérdőjelezhető minőségű ukrán és moldáv dióbél komoly gondot jelent a hazai termelőknek.
A külföldi, egyértelműen rosszabb és egyenetlenebb minőségű, napon szárított, potenciálisan szermaradékokat tartalmazó dióbél minden évben alaposan lenyomja a hazai dióárakat. A nyers héjas dió, valamint a szárított, osztályozott héjas dió termelői ára jócskán esett az elmúlt két évben. A minőségi alapú megkülönböztethetőség elérése ugyanakkor jelentősen javíthatna a hazai termék elismertségén és növelné a fogyasztói bizalmat is.