– A Vörös-tengeren portyázó amerikai hadihajókba, török és görög közvetítéssel, orosz üzemanyagot vásárolhattak – hívta fel a figyelmet a fejleményekre a közösségi oldalán Hortay Olivér. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője a részletekről is beszélt. Jelezte: van egy kis terminál Törökország déli partvidékén, aminek az orosz–ukrán háború kirobbanásáig nem volt különösebben nagy jelentősége. Korábban a létesítményben jellemzően szárazföldön érkező iraki olajat tároltak és rakodtak át hajókra, hogy aztán tovább szállítsák például líbiai finomítókba.
– A nyugati szankciókat követően azonban a terminál szerepe gyökeresen átalakult. Az adatok beszédesek: míg 2020-ban mindössze 56 ezer hordó érkezett a létesítménybe Oroszországból, a mennyiség 2022-ben már meghaladta a két és fél millió hordót, 2023-ra pedig tízmillió hordó fölé emelkedett. Az export nagy része görög finomítókba megy, ahonnan már nem orosz olajtermékként nyugati szereplőkhöz juthat – magyarázta a szakértő.
Hortay Olivér emlékeztetett arra, hogy Törökország nem vezetett be embargót, így annyi energiát vásárolhat Oroszországtól, amennyit csak szeretne.
– Aztán a terminál és az európai finomítók között megtörténik a varázslat és az orosz olajból hirtelen nem orosz olaj lesz. Hogy hogyan történhet meg mindez? Nehéz megmondani. Az üzemeltető tagad, a hajókövetési, kereskedelmi és származási adatok pedig tele vannak ellentmondásokkal – ismertette a Századvég üzletágvezetője.
A gyakorlattal egészen addig senki sem foglalkozott, amíg amerikai szenátorok el nem mondták nyilvánosan, hogy az új értéklánc végén amerikai hadihajók lehetnek. Az orosz olajat tehát Törökországba szállították, ott tárolták, átrakodták, majd elszállították egy görög finomítóba, ami immár olajtermékként értékesítette az amerikaiaknak.
– Az ügy meglehetősen kínos. Az Egyesült Államok embargója lassan kétéves, mégis úgy tűnik, hogy az orosz olajról való leválás még a hadseregüknek sem megy – tette hozzá Hortay Olivér.
