Féléves csúcsra ért az olajár, amely a napokban átlépte a kilencven dolláros szintet hordónként. A háttérben több ok is meghúzódik. Így a többi között az, hogy az elmúlt két hétben kedvező gazdasági adatok érkeztek az Egyesült Államokból és Kínából, ahogy a minap ismerhettük meg az eurózóna inflációs számait is. Ezek mind azt sugallják, hogy a kereslet meghaladhatja a várakozásokat a következő időszakban, miközben az olajhatalmakat tömörítő OPEC továbbra is fenntartja a mesterségesen alacsonyan tartott kitermelési kvótákat. Hortay Olivér szerint az áremelkedés kisebb részben ezeknek a következménye. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője jelezte: a drágulás jelentős részéért geopolitikai fejlemények – közel-keleti eszkaláció és Ukrajna oroszországi olajfinomítók elleni támadásai – felelősek. Oroszország harmadik legnagyobb finomítóját is csapás érte. Arról a létesítményről van szó, amelyik az összes közül a legkorszerűbb, ráadásul 1300 kilométerre található a frontvonaltól. Az ukrán elnök elismerte, hogy az amerikai adminisztráció arra kérte országát, hogy fejezze be ezeket a cselekményeket, mert még az Egyesült Államokat is kellemetlenül érinti az áremelkedés. Főleg úgy, hogy ott belátható időn belül választások lesznek. – Ameddig ezeket a konfliktusokat nem sikerül enyhíteni, az olajpiaci viharok is időről időre fel fognak élénkülni – emelte ki Hortay Olivér a Hír TV adásában.
Az Egyesült Államok kormánya átmenetileg egyébként leállította az ország stratégiai kőolajkészlete feltöltésének folyamatát a magas árak miatt. Az energiaügyi minisztérium bejelentette, a növekvő költségek mellett nem indítja el a beszerzési eljárást, miközben elkötelezett marad a stratégiai kőolajtartalék feltöltése mellett. A Világgazdaság minapi cikke rávilágított, hogy
az amerikai stratégiai készletekben tárolt kőolaj mennyisége történelmi mélyponton van, jelenleg 363,6 millió hordót tartalmaz, több mint negyven százalékkal kevesebbet a kormány hivatalba lépésének időpontjához, 2021 januárjához képest. A beszerzést addig nem indítják újra, ameddig az olajár vissza nem korrigál nyolcvan dolláros hordónkénti ár alá.
Mindeközben az Oroszország elleni szankciók továbbra sem hoznak áttörést. Ez pedig egyre kínosabb nyilatkozatokat is előhoz. – Vannak olyan politikusok, akik annyira szélsőségesen szankciópárti álláspontot vettek fel a háború kitörését követően, ahonnan politikai értelemben nincs visszaút. Két héttel ezelőtt az amerikai energiaügyi miniszter azt mondta, hogy az olajárplafon működik, azt fent kell tartani. Nincs olyan adat azonban, amely alátámasztaná, hogy ez az intézkedés bevált – magyarázta a Századvég üzletágvezetője a közösségi oldalán megosztott videóban. Hortay Olivér emlékeztetett: aznap, amikor az amerikai politikus ezt mondta, 77 dollár volt az Ural típusú orosz nyersolaj hordónkénti átlagára, míg ugye az árplafont hatvan dollárnál húzták meg. Az orosz olajtermékekre vonatkozó árplafon bevezetésekor még 36 dollár volt a különbség a nyugati Brent árfolyamhoz képest, mára ez az árhátrány tíz dollár alá csökkent.
Azaz, ha tisztán az energiaértékesítéseket nézzük, akkor azt látjuk, hogy ezek az intézkedések nem érték el a kívánt eredményt. Ha tágabb értelemben az orosz gazdaságról beszélünk, ott is azt látjuk, hogy a szankciók nem vezettek a várt hatáshoz, ahogy azt a német külügyminiszter is elismerte
– hangsúlyozta a szakértő. Az elmúlt két évben azt tapasztalhattuk, hogy a nagy elemzőházak gazdasági előrejelzéseit Oroszországra vonatkozóan időről időre fölfelé kellett hogy módosítsák. Ezzel szemben az Európai Unióéra szólókat időről időre rontani kellett.
A szankciós politika kudarca és az orosz–ukrán háború Európa gazdagabb országainak is fájó.
Ha például Németország pénztárcájáról van szó, akkor Hortay Olivér szerint az európai szolidaritás hirtelen elillan. A német kormány úgy döntött, hogy még három évvel meghosszabbítja azt a gázexportra kivetett különdíjat, amit még 2022 őszén az energiaválság kellős közepén vezetett be, és amit azóta folyamatosan emel. Az intézkedést a szakmai szervezetek, a tagállamok, sőt még az érintett uniós biztos is erősen kritizálták, ugyanis azzal a szankciópárti német kormány nemcsak, hogy másokra terheli az oroszokkal vívott kereskedelmi konfliktusának költségeit, de a közép-európai országokba nyugati irányból érkező földgázt is jelentősen megdrágítja. – Amikor tehát a német politikusok nyomást gyakorolnak a keleti tagállamokra, hogy azok csökkentsék orosz függőségüket, valójában nem Ukrajnáért vagy morális célokért állnak ki, hanem a saját költségvetésükért Közép-Európa kontójára. A német kormány szankciópárti nyilatkozatait olvasva nem árt ezt is észben tartani – tette hozzá.
