Több mutatóval méri hazánk és az Európai Unió statisztikai hivatala, hogy az adott tagállamban mekkora a szegénység. Lapunk több alkalommal is ismertette például azt, hogy a lakosság mekkora arányát érinti a súlyos anyagi depriváció vagy éppen a társadalmi kirekesztődés kockázata. Írtunk arról is, hogy melyik uniós tagállamban mekkora a túlzsúfolt lakásban élők aránya. Van azonban olyan mutató is, amely egyenesen a szegénység arányára világít rá.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) megfogalmazása szerint a szegénységi arány megadja a mediánjövedelem hatvan százalékánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élők arányát a teljes népességre vetítve.
A mediánjövedelmet úgy kapjuk meg, hogy jövedelmük alapján sorba rendezzük a személyeket, és az az összeg lesz a mediánjövedelem, amely alatt és fölött a sorba rendezés után ugyanannyi személy található. Tartós szegénységi arányról is beszélhetünk, olyanok tartoznak ebbe a csoportba, akik a medián ekvivalens jövedelem hatvan százalékánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban éltek az adott és a megelőző három évből legalább két másik évben.
A Nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégia felhívja a figyelmet a leszakadó társadalmi csoportokra, és a szegénység visszaszorításának fontosságára. A KSH jelzi, hogy a stratégia a jövedelemegyenlőtlenséget a nemzet állapotáról, fejlődéséről képet adó fontos mutatóként említi. A szegénység elleni küzdelem az Európa, 2020 stratégiai dokumentumában is prioritásként szerepel. Különösen fontos a figyelem ráirányítása a veszélyeztetett társadalmi csoportok (munkanélküliek, szegények, fogyatékkal élők, betegek, romák) jövedelmi helyzetére, hiszen náluk a többi társadalmi csoporténál jelentősebb a szegénység és annak kockázata. A keretstratégia szerint a szegénység vagy az etnikai alapú társadalmi kirekesztettség az egyik legsúlyosabb akadálya a szolidáris, tudásalapú, egészséges társadalom megteremtésének. Ezért komplex, többek között oktatási és képzési, egészségügyi, gazdaságfejlesztési, valamint lakhatási programok szükségesek. A KSH az említett jelenséget a jövedelmi szegénység relatív mutatója alapján vizsgálja, amely a legrégebbi az Európai Unió országai által használt közös mutatók közül.
A szegénységi arányt tekintve Magyarországon az Európai Unió átlagnál évek óta jobb a helyzet. A statisztikai hivatal elemzéséből kiderül, hogy a mutató értéke 2010 után növekedett, majd 2015-től évről évre csökkent.
A legutóbbi összegzés megállapítja, hogy 2022-ben a lakosság 12,1 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, ami 0,5 százalékpontos csökkenést jelent 2021-hez képest. A szegénységi arány értéke hazánkban a második legkisebb (Szlovéniával megegyezően) az unióban. A nemek szerinti eltérés hazánkban nagyobb volt a tagállamok átlagánál, a férfiak 11,6 százaléka, míg a nők 12,6 százaléka számított jövedelmi szegénynek 2022-ben. A tartós szegénységben élők aránya 4,9-ről 4,4 százalékra csökkent 2021-hez képest. A korcsoportokat tekintve az átlagot az ötven felettiek szegénységi aránya haladta meg jelentősebb mértékben. A legnagyobb arányban az 50–64 évesek között találhatók szegénységben élők. A 65 évesek és annál idősebbek szegénységi aránya 15,4-ről 13,4 százalékra csökkent egy év alatt.
Nemzetközi kitekintés
Az Európai Unióban 2022-ben a lakosság 16,5 százaléka élt a relatív jövedelmi szegénységi küszöb alatt. A szegénységi arány meglehetősen stabil volt 2005 és 2010 között, 16,4, illetve 16,5 százalék, 2011 óta azonban kismértékben növekedett. A KSH szerint 2022-ben a szegénység tekintetében az Európai Unió országai közül Bulgária (22,9 százalék), Észtország (22,8) és Lettország (22,5) voltak a legkedvezőtlenebb helyzetben. A legalacsonyabb értéket Csehországban (10,2), Szlovéniában (12,1) és hazánkban (12,1) mérték.
