Nem a szankciók sorsa, hanem a betartásuk a kérdés

Rövid távon velünk maradhatnak az Oroszország elleni szankciók, a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint inkább az a kérdés, hogy a jövő évtől mennyire tartják vagy tartatják be az Oroszország elleni büntetőintézkedéseket.

A szankciók betartása, betartatása az egyik legfőbb kérdés Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

A szankciók meghosszabbítása (és esetleges szűkítése vagy bővítése) kapcsán két dolgot érdemes vizsgálni – mondta el lapunk megkeresésére Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza arról, hogy Donald Trump hivatalba lépését követően felvetődik a kérdés, mi lehet a hathavonta meghosszabbított büntetőintézkedések további sorsa.

A tizennegyedik szankciós csomag legfontosabb része, hogy tiltja az orosz cseppfolyós gázok (LNG) EU-n keresztül harmadik országokba történő átrakodását
(Fotó: DPA/AFP/Stefan Sauer)

Egyik maga a jogszabály pontos szövege, tartalma. Ebben nem számít különösebb változásra Regős Gábor: a háború tart és ha lezárul, kérdés, hogyan ér véget és ez az európai többség számára elegendő lesz-e a diplomáciai kapcsolatok javításához.

A másik kérdés az, hogy a szankciókból mi az, amit betartanak és sikerül betartatni. Európa ugyanis mostanában például a korábbinál jóval több LNG-t vesz Oroszországtól – ez történhet közvetítőkön keresztül, illetve a árnyékflottát használva. Lehetséges tehát, hogy a szankciók szintje hivatalosan változatlan marad, de annak be nem tartása felett jobban vagy kevésbé hunynak szemet. Regős Gábor itt emlékeztetett, a legutóbbi csomagokban már a kijátszás büntetése is megjelent. Talán ez lesz az, amit a közeljövőben figyelnünk kell, ha a szankciók sorsára vagyunk kíváncsiak, még ha a szankciókat illetően nem is várunk rövid távon változást.

Megírtuk, az Oroszország elleni büntetőintézkedések a legkülönfélébb területekre terjednek ki, ezek között egyaránt szerepelnek a külkereskedelmet érintő korlátozások (egyes termékek export- és importtilalma), pénzügyi szankciók (SWIFT-rendszerből való kizárás, pénzügyi eszközök zárolása), szállítási szigorítások, illetve egyes oligarchák, valamint fontos személyek mozgásának korlátozása, vagyonának zárolása.

Az Európai Unió idén júniusban fogadta el a 14. szankciós csomagját Oroszország ellen. A korlátozások legfontosabb része, hogy tiltja az orosz cseppfolyós gázok (LNG) EU-n keresztül harmadik országokba történő átrakodását, ideértve az újrarakodási szolgáltatások, valamint a hajóról hajóra és a hajóról a partra történő átrakodás tilalmát, valamint oroszországi LNG-projektekhez való beruházásokat és szolgáltatásokat. A csomag továbbá megtiltja az Oroszországon kívül működő uniós cégeknek, hogy közvetlenül csatlakozzanak az Orosz Központi Bank SWIFT-egyenértékű SPFS-éhez, és megtiltják a tőzsdén jegyzett cégek esetében a rendszer használatát a szankciók megkerülésére.

Regős Gábor korábban úgy fogalmazott, bár a szankciók tekinthetők egyfajta gazdasági válasznak Oroszország Ukrajna ellen indított háborújára, valójában nem értek célt. Európának – mivel az energiát tekintve összességében nettó importőr – elsősorban az energiaárak emelkedése fáj igazán, amely egyrészt hozzájárult a magasabb inflációhoz, másrészt csökkentette a versenyképességet. A helyzet eddigi nyertese az Egyesült Államok: több uránt vesz az oroszoktól, mint korábban – noha az energiahordozók behozatali korlátozásának legfőbb szószólója. Ez talán azért is lehet, mert az oroszok által felhagyott piacokon ő szeretne teret nyerni, jócskán nőtt is az Európába irányuló LNG-export.

Az ok, amiért a szankciókat egyes helyeken sikeresnek állítják be, az, hogy az orosz gazdaság jelentősen importfüggő, ami leginkább a külföldi technológiákra igaz. Bár a szankciók bevezetésével Oroszország sok neki szükséges technológiától, ipari cikktől és alkatrésztől elesett, a „betiltott” termékek mégis eljutnak Oroszországba bizonyos harmadik országokon keresztül, azaz a szankciók kikerülése fordított irányban is működik.