Regős Gábor korábban úgy fogalmazott, bár a szankciók tekinthetők egyfajta gazdasági válasznak Oroszország Ukrajna ellen indított háborújára, valójában nem értek célt. Európának – mivel az energiát tekintve összességében nettó importőr – elsősorban az energiaárak emelkedése fáj igazán, amely egyrészt hozzájárult a magasabb inflációhoz, másrészt csökkentette a versenyképességet. A helyzet eddigi nyertese az Egyesült Államok: több uránt vesz az oroszoktól, mint korábban – noha az energiahordozók behozatali korlátozásának legfőbb szószólója. Ez talán azért is lehet, mert az oroszok által felhagyott piacokon ő szeretne teret nyerni, jócskán nőtt is az Európába irányuló LNG-export.
Az ok, amiért a szankciókat egyes helyeken sikeresnek állítják be, az, hogy az orosz gazdaság jelentősen importfüggő, ami leginkább a külföldi technológiákra igaz. Bár a szankciók bevezetésével Oroszország sok neki szükséges technológiától, ipari cikktől és alkatrésztől elesett, a „betiltott” termékek mégis eljutnak Oroszországba bizonyos harmadik országokon keresztül, azaz a szankciók kikerülése fordított irányban is működik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!