Az eddigi tizenegyet követően készül a tizenkettedik szankciós csomag. A javaslat még formálódik, rengeteg ötlet van – elsősorban a balti országok és Lengyelország részéről – mondta el lapunk megkeresésére Regős Gábor, a Makronóm intézet vezető közgazdásza. Emlékeztetett, az eddig elfogadott tizenegy szankciós csomag a legkülönfélébb területekre terjed ki, ezek között egyaránt szerepelnek a külkereskedelmet érintő korlátozások (egyes termékek export- és importtilalma), pénzügyi szankciók (SWIFT-rendszerből való kizárás, pénzügyi eszközök zárolása), szállítási szigorítások, illetve egyes oligarchák, valamint fontos személyek mozgásának korlátozása, vagyonának zárolása. Az Oroszországba irányuló export tilalma vonatkozott a legkorszerűbb technológiák mellett katonai felszerelésekre, vegyi anyagokra, ipari gépekre és berendezésekre, továbbá számos üzleti szolgáltatásra is. Importoldalon leginkább a nyersanyagok, energiahordozók, mint például a szén, a vas, az acél, az arany és a kőolaj voltak érintettek – sorolta.
Fotó: AFP/ANP
Bár a javaslat még nem konkrét, az új csomagban várhatóan szerepel további személyek és szervezetek szankciós listára vétele, illetve külkereskedelmi korlátozások. Az uniós országok a továbbiakban nem exportálnának hegesztőgépeket, vegyi anyagokat, katonai technológiákat, míg nem importálnának például alumíniumtermékeket, valamint építőipari cikkeket. Felmerült ezenkívül a Roszatommal való szerződéskötések tilalma (ez például Paks 2 szempontjából lehet érdekes), az orosz urán (az USA növelte jelentősen az importját), a cseppfolyósított gáz (több nyugat-európai ország növelte a behozatalát az elmúlt időszakban Oroszországból) és az acél vásárlásának tilalma, az IT-szolgáltatások exportjának megakadályozása. Olyan hírek is érkeztek, hogy az új szankciós csomag a korábbi csomag megkerülésének megakadályozását is elő kívánja segíteni.
Ami még érdekes, de nem a csomag része, az a korábban befagyasztott vagyon „felhasználása” – bár itt egyelőre csak az ezen realizált hozamok, kamatok felhasználásáról van szó.
Bár a szankciók tekinthetők egyfajta gazdasági válasznak Oroszország Ukrajna ellen indított háborújára, valójában nem értek célt. Sok elemző kételkedett abban, hogy a szankciók hatására a háború véget érne, bár kényelmetlenséget okoznak az oroszoknak, a háború ettől még tartani fog. Ahhoz képest, hogy az Európai Bizottság tavaly nyáron két számjegyű visszaesést várt az orosz GDP-ben 2022-re, a gazdasági teljesítmény mindössze 2,1 százalékkal mérséklődött.
Ahogy a katonai háború, úgy a gazdasági háború is mindkét félnek nehézséget, károkat okoz, ám ennek mértéke egyáltalán nem mindegy, hiszen jelen állás szerint Európa vesztett többet. Leginkább az energia beszerzése terén: míg korábban több ország erősen támaszkodott a viszonylag olcsó orosz energiára, az unió erről az energiáról részben vagy egészben lemondott, illetve a piaci reakciók jelentősen felnyomták az árat, így Európa gázszámlája a korábbinál jóval drágább lett. Ez persze azt is jelentette, hogy aki továbbra is részben vagy egészben Oroszországtól szerzi be a gázt, mert máshonnan nem tudja, az ezt a pluszt Oroszországnak kell hogy kifizesse.
A szankciók tehát Oroszországot nem rengették meg, károkat okoztak, de azt az Európai Uniónak is. A gazdasági háború tehát hasonlatos a katonaihoz: elhúzódik, károkat okoz és nincs nyertese – hangsúlyozta Regős Gábor.
Oroszország az export korlátozásait érzi meg, emellett egyes import termékek hiányával megtanult együtt élni: a külkereskedelem közvetítő államokon keresztül zajlik, az orosz gáz és olaj esetében pedig szintén szerepe van a közvetítő kereskedelemnek, eladják más országoknak (például Kínának), de sokszor az egyébként a szankciókat követelő és megszavazó államok ugyanúgy megveszik az orosz energiaforrást – például LNG formájában – emelte ki Regős Gábor. Bár emiatt úgy tűnhet, hogy tulajdonképpen még sincs a szankcióknak hatásuk, és minden megy tovább, mint eddig, a helyzet mégsem ilyen egyszerű: a szankciók megkerülése pénzbe kerül, a közvetítő országok keresnek tevékenységükön, továbbá az Indiába vagy Kínába történő olajértékesítés sem olyan áron történik, mint amilyen áron Európába történhetne. Rövidebben: Európa drágábban szerzi be ugyanazt az energiahordozót.
A szankciókat próbálja mindenki a saját érdekei szerint kezelni, érvényesíteni, befolyásolni, köztük a helyzet eddigi nyertese, az Egyesült Államok is: több uránt vesz az oroszoktól, mint korábban – noha az energiahordozók behozatali korlátozásának legfőbb szószólója. Ez talán azért is lehet, mert az oroszok által felhagyott piacokon ő szeretne teret nyerni: az EU-ba irányuló amerikai LNG-export mennyisége 119 százalékkal növekedett 2022-ben 2021-hez képest.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Wojciech Wrzesien/Shutterstock)
