A gazdasági mutatók a szankciók sikertelenségét jelzik

Jóval kisebb mértékben, 3,4–4,5 százalékkal eshetett Oroszország GDP-je a várt 11–15 százalékhoz képest. Európa sokkal inkább érzi a szankciós politika hátrányait. A nemzeti konzultáció egyértelmű és világos jelzés, hogy Magyarország nem ért egyet a büntetőintézkedésekkel, azok felülvizsgálata szükséges.

Haje u Pribrami, 2022. augusztus 15. Az RWE német energetikai konszern földgáztározója a csehországi Haje u Pribrami környékén 2022. augusztus 15-én. MTI/EPA/Martin Divisek Fotó: Martin Divisek

Rámutatott, az európai uniós országok közül a háború és a szankciók hatását azon országok szenvedik el legnagyobb mértékben, amelyek a konfliktushoz közelebb fekszenek, azaz a régiónk országai. A tavalyi második és harmadik negyedéves, negyedéves alapú GDP-változásokat összegezve a legnagyobb visszaesés Észtországban következett be (3,1 százalék), őket követte Lettország (1,7 százalék) és Lengyelország (1,3 százalék). 

Amit igazán érzünk, az az élelmiszer-infláció. Az energia mellett a gabonakereskedelemnek és a műtrágya drágulásának is köze van hozzá. Fotó: Bach Máté

Ami igazán fáj Oroszországnak

Regős Gábor kérdésünkre elmondta, olyan intézkedések is érvényben vannak, amelyek Oroszország behozatalát érintik. Az unió több termékre, termékcsoportra is vetett ki exportkorlátozást: műszaki cikkekre, szoftverekre, gépekre, közlekedési eszközökre, energiaiparban használatos cikkekre, repülőgép-alkatrészekre, luxuscikkekre. Az exportkorlátozás bevezetésének hatására az EU Oroszországba irányuló termékexportja tavaly novemberben 35,6 százalékkal csökkent a megelőző évhez képest. Valóban ez az, ami jól látható gazdasági kárt okoz Oroszországnak, illetve a lakosság mindennapi életét keseríti meg a „fapadosabb” rendelkezésre álló termék. Az EU-ból Oroszországba irányuló export volumene érdemben elmaradt az importétól, bár ezt közel sem érezzük annyira, mint az energia drágulását – mutatott rá Regős Gábor. 

Morális elutasítottság

A gazdasági mutatókon jól látható a szankciók hatása, pontosabban az, hogy melyek azok, amelyek tényleg hatásosak, és melyek ütöttek vissza. A szankciós politikával szembeni elégedetlenségnek van nyoma. Tóth Erik kutatási igazgató és Szikra Levente, az Alapjogokért Központ elemzője közös válaszában emlékeztet, a nemzeti konzultáció „jobboldali hungarikum”, így ebben a formában semelyik ország nem alkalmazza, ám a kitöltők körében a szankciók 97 százalékos elutasítottsága nemzeti konszenzus.

Az Alapjogokért Központ válaszadói szerint helyes lenne, ha más európai kormányok is megkérdeznék az emberek véleményét a szankciós politikáról, hiszen a választások közötti visszajelzések is informatívak. Hozzátették, „a kormányok a diplomácia eszközeit vethetik be a szavazatuk mellett”, és amennyiben az adott ország érdeke, akár mentességet is elérhet, ahogyan ezt Magyarország megtette.

Számszerűsíthető károk Európának

 

A szankciók bevezetésekor az elsődleges, mindenki által támogatandónak tartott elvárás az volt, hogy azok elfogadása révén Oroszország gazdasági, politikai értelemben rosszabb helyzetbe kerül, mint amilyenben azok nélkül lenne. Ehhez képest Oroszország olaj- és gázeladásból származó költségvetési bevételei tavaly 28 százalékkal, 2500 milliárd rubellel emelkedtek a megelőző évhez képest. Oroszország olajtermelése tavaly tízmillió tonnával (két százalékkal), 535 millió tonnára nőtt, miközben az olajexport hét százalékkal bővült. Az eredeti célkitűzéshez képest az történik – mutatnak rá a válaszadók –, hogy a szankciók jelentős részén Oroszország erőforrásokat képez, nem pedig veszít. Nem véletlen az sem, hogy a háborúpárti megnyilatkozásaitól is híres, Magyarországgal szemben rendre igazságtalan vádakat megfogalmazó, ultraliberális Guy Verhofstadt is kénytelen volt elismerni azt, hogy „a szankciók hatása egyenlő a nullával”.

Borítókép: Illusztráció (MTI/EPA/Martin Divisek)