Tizenöt százalékos visszaesést valószínűsített Oroszország vonatkozásában a szankciók eredményeként a bécsi székhelyű pénzügyi elemző intézet, az IIF márciusi előrejelzése, míg az Európai Bizottság szeptember 26-i posztja 11,2 százalékos várható „bezuhanást” említett. A szankciók 2022-ben a vártnál jóval kisebb visszaesést és így kárt okoztak Oroszországnak – írta a Magyar Nemzet megkeresésére Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője. Hozzátette, természetesen az éves adatok még nem állnak rendelkezésre, de úgy tűnik, hogy a visszaesés a vártnál kisebb lesz – az Európai Bizottság január 9-i Facebook-posztjában már csak 4,5 százalékos visszaesést vár, a Nemzetközi Valutaalap ennél is mérsékeltebbet, 3,4 százalékosat.
Egy számjegyű zsugorodás
Idénre szintén a gazdasági teljesítmény mérséklődését várják a különböző nemzetközi szervezetek, igaz, hogy a korábban valószínűsített két számjegyű zsugorodás idén sem következik be, az aktuális előrejelzések 2,3–5,6 százalék között szóródnak.
Az csak részben igaz, hogy amit Európa nem vásárol fel, azonnal más piacokra kerül, mivel az energiahordozók nem csoportosíthatók át ennyire gyorsan a hiányzó infrastruktúra – például csővezetékek – miatt. Az orosz gázexport mennyisége 2022-ben 46 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest, ugyanakkor az orosz LNG-export közben nőtt – hívta fel a figyelmet Regős Gábor. Figyelembe véve viszont a gázárak mintegy háromszorosára való emelkedését, Oroszország még így is bőven a pénzénél volt 2022-ben. A szankciók talán leginkább abban fájnak Oroszországnak, hogy nem fér hozzá számos alapanyaghoz, félkész termékhez, illetve elsősorban technológiához, így ezek hiányában nem képes minden terméket előállítani vagy csak rosszabb minőségben. Az orosz gazdaság teljesítménye mérséklődik, de nem annyival, mint azt korábban várták – foglalta össze Regős Gábor.
Szankciók pörgette infláció Európában
Európának – mivel az energiát tekintve összességében nettó importőr – elsősorban az energiaárak emelkedése fáj, amely egyrészt hozzájárul a magasabb inflációhoz, másrészt csökkenti a versenyképességet. Ezt különösen megszenvedik az olyan országok – köztük hazánk is –, amelyek nemcsak gázból szorulnak behozatalra, de áramból is. Az energia drágulása pedig minden termékre vagy szolgáltatásra hat. Vannak olyan ágazatok, amelyek kiemelkedően energiaintenzívek, ilyen például a vegyipar. Az élelmiszerárak érdemi drágulásában szintén szerepe van a háborúnak és a szankcióknak: egyrészt a műtrágya drágulása, hiánya miatt, másrészt pedig a háborúban részt vevő felek jelentős mennyiségű gabonát exportáltak korábban – magyarázta Regős Gábor.
Rámutatott, az európai uniós országok közül a háború és a szankciók hatását azon országok szenvedik el legnagyobb mértékben, amelyek a konfliktushoz közelebb fekszenek, azaz a régiónk országai. A tavalyi második és harmadik negyedéves, negyedéves alapú GDP-változásokat összegezve a legnagyobb visszaesés Észtországban következett be (3,1 százalék), őket követte Lettország (1,7 százalék) és Lengyelország (1,3 százalék).
Ami igazán fáj Oroszországnak
Regős Gábor kérdésünkre elmondta, olyan intézkedések is érvényben vannak, amelyek Oroszország behozatalát érintik. Az unió több termékre, termékcsoportra is vetett ki exportkorlátozást: műszaki cikkekre, szoftverekre, gépekre, közlekedési eszközökre, energiaiparban használatos cikkekre, repülőgép-alkatrészekre, luxuscikkekre. Az exportkorlátozás bevezetésének hatására az EU Oroszországba irányuló termékexportja tavaly novemberben 35,6 százalékkal csökkent a megelőző évhez képest. Valóban ez az, ami jól látható gazdasági kárt okoz Oroszországnak, illetve a lakosság mindennapi életét keseríti meg a „fapadosabb” rendelkezésre álló termék. Az EU-ból Oroszországba irányuló export volumene érdemben elmaradt az importétól, bár ezt közel sem érezzük annyira, mint az energia drágulását – mutatott rá Regős Gábor.
Morális elutasítottság
A gazdasági mutatókon jól látható a szankciók hatása, pontosabban az, hogy melyek azok, amelyek tényleg hatásosak, és melyek ütöttek vissza. A szankciós politikával szembeni elégedetlenségnek van nyoma. Tóth Erik kutatási igazgató és Szikra Levente, az Alapjogokért Központ elemzője közös válaszában emlékeztet, a nemzeti konzultáció „jobboldali hungarikum”, így ebben a formában semelyik ország nem alkalmazza, ám a kitöltők körében a szankciók 97 százalékos elutasítottsága nemzeti konszenzus.
Az Alapjogokért Központ válaszadói szerint helyes lenne, ha más európai kormányok is megkérdeznék az emberek véleményét a szankciós politikáról, hiszen a választások közötti visszajelzések is informatívak. Hozzátették, „a kormányok a diplomácia eszközeit vethetik be a szavazatuk mellett”, és amennyiben az adott ország érdeke, akár mentességet is elérhet, ahogyan ezt Magyarország megtette.
Számszerűsíthető károk Európának
A szankciók bevezetésekor az elsődleges, mindenki által támogatandónak tartott elvárás az volt, hogy azok elfogadása révén Oroszország gazdasági, politikai értelemben rosszabb helyzetbe kerül, mint amilyenben azok nélkül lenne. Ehhez képest Oroszország olaj- és gázeladásból származó költségvetési bevételei tavaly 28 százalékkal, 2500 milliárd rubellel emelkedtek a megelőző évhez képest. Oroszország olajtermelése tavaly tízmillió tonnával (két százalékkal), 535 millió tonnára nőtt, miközben az olajexport hét százalékkal bővült. Az eredeti célkitűzéshez képest az történik – mutatnak rá a válaszadók –, hogy a szankciók jelentős részén Oroszország erőforrásokat képez, nem pedig veszít. Nem véletlen az sem, hogy a háborúpárti megnyilatkozásaitól is híres, Magyarországgal szemben rendre igazságtalan vádakat megfogalmazó, ultraliberális Guy Verhofstadt is kénytelen volt elismerni azt, hogy „a szankciók hatása egyenlő a nullával”.
Borítókép: Illusztráció (MTI/EPA/Martin Divisek)
