Egyre több ország látja be azt, hogy egyidejűleg valós ellátásbiztonságot, a klímavédelmi célok elérését, árstabilitást és az olcsóbb áram rendelkezésre állását az atomerőművek üzemeltetésével lehet garantálni. Az országok sorába beállt Szerbia is, ami azért érdekes, mert az akkori Jugoszláviában egy olyan törvényt hoztak, amely megtiltotta az atomerőművek létesítését.
Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő Szerbia zöldítése kapcsán lapunk megkeresésére elmondta, tavaly Szerbia villamosenergia-termelésének döntő részét (mintegy 60 százalékát) a barnaszén és a lignit, mintegy 30 százalékát pedig a vízenergia biztosította.
Ugyanakkor Belgrád kötelezettséget vállalt arra, hogy 2050-ig kivezeti az energiamixből a szénerőművi termelést.
Ez egyrészt azért nem lesz egyszerű, mert jelenleg 6000 megawatt (MW) teljesítményt szénerőmű biztosít, tehát ezt az alaperőművi kapacitást döntően más alaperőművi kapacitással lehet és kell helyettesíteni. Másrészt Szerbiában – csakúgy, mint az összes, Magyarországgal szomszédos országban is – a villamosenergia-igények folyamatosan növekednek, ami újabb erőművi kapacitások létesítését teszi szükségessé. Ezekre a kihívásokra új atomerőmű vagy atomerőművek építése lehet a legjobb válasz. Sajtóhírek szerint egyrészt a francia Électricité de France (EdF) már készíti is a tanulmányt a nukleáris energia szerbiai alkalmazásáról, másrészt pedig arról is lehet hallani, hogy négy kis moduláris egység építése is szóba került 1200 MW teljesítménnyel, azaz egységenként 300 MW beépített kapacitással.
Hárfás Zsolt szakmai szemmel úgy látja, olyan technológiaszállító kiválasztása célszerű, amely meggyőző fejlesztési, gyártási, építési és üzemeltetési, valamint nemzetközi tapasztalattal bír.
Szerbia esetében nagy egységteljesítményű blokkok építésével kalkulálva számításba jöhet a Paks II atomerőművet is építő Roszatom, hiszen a VVER típusú egységeket az elmúlt hat évtizedben folyamatosan továbbfejlesztették, tovább növelve a biztonságukat. A VVER típusú orosz reaktorokkal eddig megszerzett üzemeltetési tapasztalat is jelzi, hogy az orosz technológia biztonságos, hatékony és piacérett.
Ez utóbbit bizonyítja egyébként, hogy jelenleg a Roszatomnak tíz országban 39 új blokk megépítésére (köztük hat kis moduláris egység!) van szerződése.
Ha pedig konkrétan a paksi új blokkokhoz hasonló VVER–1200 típust nézzük, akkor ilyen egységből már hat áll kereskedelmi üzemben. Oroszországnak SMR-referenciája is van: a világon egyedülálló orosz atomjégtörő flotta hajóreaktoraival szerzett több évtizedes tapasztalat birtokában épített egy úszó atomerőművet két kis moduláris reaktorral, amely már 2020 óta kereskedelmi üzemben áll, és kiválók az üzemeltetési tapasztalatok. Így gyakorlatilag bármekkora típusú, méretű erőművi blokkokat nézünk, a Roszatomnak megvan a referenciája.
Ezzel szemben a tervezett kis moduláris egységeket illetően Nyugaton kizárólag papíron vagy tetszetős 3D-s grafikaként létezik egyelőre a technológia. A nyugati országok – élükön az Egyesült Államokkal – kipróbált és üzemelő moduláris blokkot még egyáltalán nem tudnak felmutatni, hiszen az utóbbi évtizedekben ezek tényleges fejlesztésére Oroszországon és Kínán kívül sehol nem áldoztak érdemben.
Szerbia zöldítési törekvése nem merül ki ennyiben: további nap- és szélerőművi kapacitások építésére és az időjárásfüggő megújulók kiszabályozására feltétlenül szüksége lehet. Magyarországhoz hasonlóan a gázerőművi kapacitások fejlesztésére is, illetve ott is szóba jöhet szivattyús-tározós erőmű, miután a domborzati adottságok lehetővé teszik ilyen erőmű létesítését.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP/Xinhua)
