A hetvenes évek olajválságánál is nagyobb sokk fenyegeti a világot

Egyre több és egyre egyértelműbb jel mutat abba az irányba, hogy a világ egy, a hetvenes évek olajválságainál is súlyosabb energiaellátási krízis felé sodródik. Dr.Tóth Máté energiajogász a Hír TV műsorában hívta fel a figyelmet azokra a baljós makrogazdasági és történelmi párhuzamokra, amelyek megerősítik, hogy az egekbe szökő árak mögött valós, strukturális hiány húzódik meg.

Illusztráció Fotó: Németh András Péter

A hetek óta tartó áremelkedések és a feszült nemzetközi helyzet már nem csupán átmeneti piaci kilengésnek tűnik. Dr. Tóth Máté energiajogász egy friss televíziós interjújában arra figyelmeztetett, hogy a küszöbönálló energiaválság nem puszta riogatás, hanem a számok és a nemzetközi elemzők által is alátámasztott valóság. A szakértő négy olyan konkrét jelet sorolt fel, amely egyértelműen bizonyítja a helyzet súlyosságát.

A hetvenes években látottnál is súlyosabb energiaválság felé menetel a világ. Fotó: AFP

A Goldman Sachs figyelmeztet energiaügyben

Az első intő jel a pénzpiacok felől érkezik. Tóth Máté rámutatott, hogy a világ egyik legbefolyásosabb befektetési bankja, a Goldman Sachs csendben, de határozottan megemelte az idei évre vonatkozó olajár-várakozásait. Ez mind a globális referenciának számító Brent, mind az amerikai WTI (West Texas Intermediate) nyersolaj esetében igaz.

Nekik azért van »szaglásuk« hozzá, tehát higgyünk nekik

– fogalmazott az energiajogász, utalva arra, hogy a nagybefektetők már beárazták a tartós drágulást és a kínálati szűkösséget.

A második figyelmeztetést maga a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adta ki. A szervezet szerint a világgazdaság egy soha nem látott mértékű energiaválságba menetel. Ez a kijelentés egy olyan testülettől, amelynek elsődleges feladata az energiapiacok stabilitásának felügyelete példátlan súllyal bír.

Történelmi léptékű tartalékfelélés

A harmadik, talán leglátványosabb bizonyíték a stratégiai olajkészletek drasztikus csapolása. Tóth Máté kiemelte: a piaci hiány enyhítése érdekében az IEA-tagállamok eddig 426 millió tonna olajat szabadítottak fel a vészhelyzeti tartalékaikból.

Ami azért releváns, mert az elmúlt ötven évben ilyen mértékű nem volt, tehát ez egy elképesztő mennyiség

– hangsúlyozta a szakértő.

Ráadásul a folyamat itt nem áll meg. Az ázsiai piacokon jelentkező növekvő hiány miatt a nemzetközi szervezetek asztalán már ott van a tervezet újabb stratégiai mennyiségek piacra dobásáról. A helyzet fenyegető: a tartalékok folyamatos, ilyen mértékű égetésére az elmúlt fél évszázadban egyszer sem volt szükség a globális ellátás fenntartásához.

Rosszabb a helyzet, mint a hetvenes években

A negyedik érv egy megdöbbentő történelmi párhuzam. A világgazdaság eddigi legmélyebb traumáit az 1970-es évek két nagy olajválsága (1973 és 1979) okozta. Akkoriban az ellátási láncok megszakadása miatt napi szinten nagyjából öt-öt millió hordó olaj hiányzott a világpiacról, ami recessziót, elszabaduló inflációt és benzinkúti sorban állásokat eredményezett.

Jelenleg 11 millió hiányzik. Tehát, hogy érezzük a súlyát, külön-külön öt-öt millió hiányzott a két nagy olajválságban

– világított rá a számok drámai arányára Tóth Máté.

A szakértő által felvázolt kép egyértelmű: a jelenlegi kínálati hiány több mint kétszerese annak, ami ötven évvel ezelőtt térdre kényszerítette a nyugati gazdaságokat. A megugró árak, a kimerülő tartalékok és a geopolitikai feszültségek együttesen egy olyan, elhúzódó és mély strukturális válság képét vetítik előre, amelynek gazdasági következményeire – az inflációtól az ipari termelés lassulásáig – a nemzetközi közösségnek haladéktalanul fel kell készülnie.