Elkerülhetetlen az éghajlatváltozás

Óriási változáson megy keresztül az agrárium az egyre szélsőségesebb időjárás miatt. A gazdálkodás lassan a forró délről észak felé tolódik. Legalább 22 millió, az Európai Unióban tevékenykedő mezőgazdasági munkást érint közvetlenül az éghajlatváltozás. Hatvanöt százalékuk már változtatott a termelési módszerein. A globális felmelegedés hatásai hazánkat sem kerülik el, a csapadékhiány és a szeszélyes időjárás okozza a legnagyobb gondot.

A klimatikus viszonyok átalakulásával már itthon is megterem a kivi Fotó: MTI/Varga György

A klimatikus viszonyok átalakulásával már itthon is megterem a kivi
Fotó: MTI/Varga György

Sokan hiányolják a boltokból az óriá­si mennyiségű, pazar zamatú magyar gyümölcsöt, amelyet évtizedeken keresztül megszokhattunk, hiszen ­alma-, szilva-, cseresznye-, meggy- és körtetermő ország voltunk. A tanszékvezető szerint nem lehet mindent az időjárásra fogni, a probléma eredetéhez évtizedeket kell az időben visszamenni.

– A rendszerváltás előtt, amikor minden termőföld állami kézben volt, a korábbi gazdákból alkalmazottak, vagy ahogy nevezték őket, „agrárproletárok” lettek. A méretgazdaságosságra épülő mezőgazdaságban fejlődött a technológia, termelési rendszerek jöttek létre, a hetvenes–nyolcvanas évekre már jól képzett szakemberek irányították az agráriumot, a termelékenység is nőtt. Ám az intenzív, sokszor nem a termőhelyi körülményekhez illő talajhasználat odáig vezetett, hogy földjeink minősége, főként fizikai és biológiai álla­potát tekintve a kilencvenes évekre leromlott. A privatizáció után elemeire bontották az agráriumot, elosztották az eszközöket, szántóföldeket, és elvesztettük a legnagyobb piacunkat, Oroszországot. Ezzel párhuzamosan

elkezdődött a korábban virágzó élelmiszeripar leépülése.

Miután az egyik legnagyobb tőkeigényű ágazatról van szó, sokaknak nem volt elegendő pénzük, tudásuk, erő- és munkagépeik a földműveléshez – emlékszik vissza a szakértő, aki szerint emiatt is csökkent a mezőgazdaság produktivitása.

Az okok közt keresendő az is, hogy az újdonsült földtulajdonosok többnyire gabonát termesztettek, így felborult a zöldség- és gyümölcstermesztés egyensúlya. Ennek magyarázata, hogy a kukorica vagy a búza univerzális eszközökkel sokfelé termeszthető, míg egy-egy nagyobb gyümölcsültetvény alaposabb szaktudást, különlegesebb gépeket és hosszú távú befektetést igényel, ráadásul az időjárásnak, a kártevőknek is jobban kitett. Részben emiatt esett vissza az elmúlt évtizedekben a hazai gyümölcstermesztés, vannak olyan fajták, amelyek teljesen eltűntek a palettáról. Hiányról ugyanakkor egyelőre nem érdemes beszélni, a hazai termelők a belső piacot a legtöbb gyümölcsfajból el tudják látni, sőt még a külpiacokra is jut áru. Az már más kérdés, hogy a nyitott piacnak köszönhetően hazánkba is nagy mennyiségben érkezik importgyümölcs, amely gyakran a magyar áru rovására kerül a boltokba.